Kövess minket 
-on és 
-en!
2022 végén immáron második alkalommal került sor a Légió Hungária nyugat-magyarországi divíziója által szervezett megemlékezésre Sopronban, az 1921-ben lezajlott népszavazás évfordulóján.
Mi azokra a hősökre emlékeztünk, akiknek a fegyveres ellenállása nélkül Sopron és környéke soha nem lehetett volna szavazás tárgya, a Rongyos Gárdára.
A Lővérekben található emlékmű csakúgy mint a tavalyi évben, idén is hólepelbe burkolózva várta a megemlékezőket, megadva ezzel az esemény hangulatát. A meghívottak ezúttal is csak a közeli barátok, bajtársak közül kerültek ki, de még így is voltak olyanok akik megyehatárokat átlépve, hosszabb utat tettek meg, hogy ott lehessenek a megemlékezésen. Képviseltette magát a szervező Légió Hungárian kívül a C18 Hungary, a Hungarian Hammerskins, a Betyársereg, az Ultras Csapod és a Sopron United Fanatics is. A megemlékezők egy rövid sétát megtéve, közösen, menetben haladva, fáklyák és mécsesek által megvilágítva érkeztek meg az emlékműhöz, ahol egy helyi bajtársunk a Rongyos Gárda harcosának öltözve állt díszőrséget.
A köszöntő után, Csirke Gergely a Légió Hungária vezetőségi tagja mondta el megemlékező beszédét. Többek között azt boncolgatta, hogy mit jelent a szürke tömegeknek a „hűség” fogalma és mit jelentett a Rongyos Gárda harcosainak és mit a mai kor harcosainak:
„Hűség. Milyen sokszor és mennyi vonatkozásban hangzik el ez a szó… Az átlagemberek elsősorban párkapcsolataikban gondolnak rá, ám jelen esetben itt most egy ennél sokkal tágabb, és ha úgy tetszik megfoghatatlan értelemben kerül a középpontba. Gyermekéveim a kommunista rendszerben éltem meg, és utólag visszagondolva furán hat, hogy az általános iskola alsó tagozatos osztálytermünk falát egy felírat díszítette: „Hűség a néphez,, hűség a városunkhoz.” Tudjuk, hogy az akkori politikai rendszer korántsem támogatta a hazafias gondolatokat, sőt egyenesen üldözte, így meglepő számomra, hogy mint kisdiákok egy ilyen jelszó alatt szívtuk magunkba a tudást. Egy valami biztos, ez az útmutatás örökre megmaradt bennem és a mai napig meghatározza az életemet... Tudom, hogy akik ma mind felsorakoztunk itt, ti is pontosan ugyanígy éreztek, és ugyanígy érezhettek azok a férfiak is, akik a Rongyos Gárda kötelékében, önként, szabad akaratuk szerint felsorakoztak itt Nyugat-Magyarországon. Hátrahagyva munkájukat, családjukat, életüket kockáztatva szálltak harcba.”
Ezután K. N., a Légió Hungária tagja szólalt fel. Beszédének egy pontján, megkísérelte összehasonlítani a mai kor Rongyosainak kihívásait a hős elődökével.
„A polgárok tintával, a rongyosok a vérükkel szavaztak. Nekünk akik most itt állunk és emlékezünk, az ő példájukból kell erőt merítenünk a mai kor küzdelmeihez. Az ő kihívásaikat nem lehet összehasonlítani a ma élő nacionalisták kihívásaival. De próbáljunk meg párhuzamot vonni és tegyük fel a kérdést, vajon mit tennének ma a rongyosok? Vajon beérnék annyival az ellenállást, hogy négy évente a szavazófülkék takarásába rohanva behúzzák az ikszet? Vagy beérnék bizonyos konzultációk kitöltésével?
|
|
|
|
|
|
A rongyosok sem hittek a politikusok hangzatos ígéreteinek és a megalkuvás helyett, a fegyveres ellenállást választva, végül megmentették Sopront a hazának. A politika erre soha nem lett volna képes. Ha ők tétlenek maradnak, ma nincs mire emlékeznünk. Európa a vesztébe rohan, a nemzetromboló liberalizmus árnya hazánkat is egyre nagyobb sötétségbe taszítja. Mi nem maradhatunk tétlenek, a Rongyos Gárda és megannyi hős előd emléke kötelez minket.
Lebegjen a nehéz pillanatokban előttünk példaként Prónay Pál, aki még 70 éves korában is harcol egy különítményt vezetve a kitörés során, vagy Maderspach Viktor, aki kerékpárral érkezik Sopronba a Hűvösvölgytől, hogy életét kockáztatva csatlakozzon és részt vegyen a Rongyos Gárda fegyveres harcaiban. Ők nem ismerték a megalkuvás fogalmát.
Nekünk még nem kell ilyen súlyú kihívásokkal szembenéznünk, de eljöhet az az idő, amikor megmérettetünk.
Akiknek hideg és zord az időjárás egy megemlékezésen való részvételhez, akik a munka és a hétköznapi problémák miatt fáradtak egy mozgalmi eseményen való részvételhez, vajon ők miképpen fognak majd szembenézni a ránk nehezedő egyre nagyobb kihívásokkal, nyomásokkal, esetleges támadásokkal?
Mi vagyunk a Rongyos Gárda szellemi örökösei, mi vagyunk azok, akik útját állhatjuk a sötétség terjedésének, mi nem lehetünk gyengék! Dicső hőseink emlékét nem csak ápolnunk kell, tovább is kell vinnünk a zászlót, melyet ők is a kezükben tartottak.
Csatasorba!”
A beszédek után a koszorúk elhelyezése következett. Elsőként a Légió Hungária, majd a Sopron United Fanatics és végül az Ultras Csapod koszorúja került az emlékműhöz. A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével zárult.
forrás: Légió Hungária
|
|
|
|
|
|
