Kövess minket -on és -en!

2022 végén immáron második alkalommal került sor a Légió Hungária nyugat-magyarországi divíziója által szervezett megemlékezésre Sopronban, az 1921-ben lezajlott népszavazás évfordulóján.

Mi azokra a hősökre emlékeztünk, akiknek a fegyveres ellenállása nélkül Sopron és környéke soha nem lehetett volna szavazás tárgya, a Rongyos Gárdára.

A Lővérekben található emlékmű csakúgy mint a tavalyi évben, idén is hólepelbe burkolózva várta a megemlékezőket, megadva ezzel az esemény hangulatát. A meghívottak ezúttal is csak a közeli barátok, bajtársak közül kerültek ki, de még így is voltak olyanok akik megyehatárokat átlépve, hosszabb utat tettek meg, hogy ott lehessenek a megemlékezésen. Képviseltette magát a szervező Légió Hungárian kívül a C18 Hungary, a Hungarian Hammerskins, a Betyársereg, az Ultras Csapod és a Sopron United Fanatics is. A megemlékezők egy rövid sétát megtéve, közösen, menetben haladva, fáklyák és mécsesek által megvilágítva érkeztek meg az emlékműhöz, ahol egy helyi bajtársunk a Rongyos Gárda harcosának öltözve állt díszőrséget.

A köszöntő után, Csirke Gergely a Légió Hungária vezetőségi tagja mondta el megemlékező beszédét. Többek között azt boncolgatta, hogy mit jelent a szürke tömegeknek a „hűség” fogalma és mit jelentett a Rongyos Gárda harcosainak és mit a mai kor harcosainak:

„Hűség. Milyen sokszor és mennyi vonatkozásban hangzik el ez a szó… Az átlagemberek elsősorban párkapcsolataikban gondolnak rá, ám jelen esetben itt most egy ennél sokkal tágabb, és ha úgy tetszik megfoghatatlan értelemben kerül a középpontba. Gyermekéveim a kommunista rendszerben éltem meg, és utólag visszagondolva furán hat, hogy az általános iskola alsó tagozatos osztálytermünk falát egy felírat díszítette: „Hűség a néphez,, hűség a városunkhoz.” Tudjuk, hogy az akkori politikai rendszer korántsem támogatta a hazafias gondolatokat, sőt egyenesen üldözte, így meglepő számomra, hogy mint kisdiákok egy ilyen jelszó alatt szívtuk magunkba a tudást. Egy valami biztos, ez az útmutatás örökre megmaradt bennem és a mai napig meghatározza az életemet... Tudom, hogy akik ma mind felsorakoztunk itt, ti is pontosan ugyanígy éreztek, és ugyanígy érezhettek azok a férfiak is, akik a Rongyos Gárda kötelékében, önként, szabad akaratuk szerint felsorakoztak itt Nyugat-Magyarországon. Hátrahagyva munkájukat, családjukat, életüket kockáztatva szálltak harcba.”

Ezután K. N., a Légió Hungária tagja szólalt fel. Beszédének egy pontján, megkísérelte összehasonlítani a mai kor Rongyosainak kihívásait a hős elődökével.

„A polgárok tintával, a rongyosok a vérükkel szavaztak. Nekünk akik most itt állunk és emlékezünk, az ő példájukból kell erőt merítenünk a mai kor küzdelmeihez. Az ő kihívásaikat nem lehet összehasonlítani a ma élő nacionalisták kihívásaival. De próbáljunk meg párhuzamot vonni és tegyük fel a kérdést, vajon mit tennének ma a rongyosok? Vajon beérnék annyival az ellenállást, hogy négy évente a szavazófülkék takarásába rohanva behúzzák az ikszet? Vagy beérnék bizonyos konzultációk kitöltésével?

A rongyosok sem hittek a politikusok hangzatos ígéreteinek és a megalkuvás helyett, a fegyveres ellenállást választva, végül megmentették Sopront a hazának. A politika erre soha nem lett volna képes. Ha ők tétlenek maradnak, ma nincs mire emlékeznünk. Európa a vesztébe rohan, a nemzetromboló liberalizmus árnya hazánkat is egyre nagyobb sötétségbe taszítja. Mi nem maradhatunk tétlenek, a Rongyos Gárda és megannyi hős előd emléke kötelez minket.

Lebegjen a nehéz pillanatokban előttünk példaként Prónay Pál, aki még 70 éves korában is harcol egy különítményt vezetve a kitörés során, vagy Maderspach Viktor, aki kerékpárral érkezik Sopronba a Hűvösvölgytől, hogy életét kockáztatva csatlakozzon és részt vegyen a Rongyos Gárda fegyveres harcaiban. Ők nem ismerték a megalkuvás fogalmát.

Nekünk még nem kell ilyen súlyú kihívásokkal szembenéznünk, de eljöhet az az idő, amikor megmérettetünk.

Akiknek hideg és zord az időjárás egy megemlékezésen való részvételhez, akik a munka és a hétköznapi problémák miatt fáradtak egy mozgalmi eseményen való részvételhez, vajon ők miképpen fognak majd szembenézni a ránk nehezedő egyre nagyobb kihívásokkal, nyomásokkal, esetleges támadásokkal?

Mi vagyunk a Rongyos Gárda szellemi örökösei, mi vagyunk azok, akik útját állhatjuk a sötétség terjedésének, mi nem lehetünk gyengék! Dicső hőseink emlékét nem csak ápolnunk kell, tovább is kell vinnünk a zászlót, melyet ők is a kezükben tartottak.

Csatasorba!”

A beszédek után a koszorúk elhelyezése következett. Elsőként a Légió Hungária, majd a Sopron United Fanatics és végül az Ultras Csapod koszorúja került az emlékműhöz. A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével zárult.

forrás: Légió Hungária

Kövess minket -on és -en!

A nemzetiszocialista Németországgal való jó viszony mellett, a fegyveres semlegesség fenntartása érdekében Magyarország 1940-ben a Londonnal jó viszonyt ápoló Jugoszláviához kezdett közeledni.

1945 tavaszán Németország az egyre növekvő veszteségek miatt kénytelen volt felszólítani a legfiatalabbakat is, hogy lépjenek be a Wehrmacht soraiba.

A 2024-es évet a globális antiszemitizmus soha nem látott mértékű növekedése jellemezte, összesen 6326 dokumentált esettel, ami 107,7 százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest.

Úgy látszik, hogy az ünnepek közeledtével a német rendőrök szeretnek sportot űzni abból, hogy kiröhögtessék magukat a józanul gondolkodó polgárok által.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Egy emberként hördült fel a „nyilvánvalóan nem hálózatként működő liberális média”, amikor Trump a feketék, vagy egyéb túlvédett rassz helyett a fehéreknek adott menedékjogot.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

Három nemzetiszocialista férfit ítéltek el Angliában, miután több mint 200 fegyverből álló arzenált halmoztak fel, és terrortámadásokat terveztek zsidó és muzulmán intézmények ellen.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.