Kövess minket -on és -en!

Köztudomású, hogy az afroázsiai jövevények a béke apostolai, és persze születetten udvariasak, jól neveltek és civilizáltak. Következésképpen semmiféle problémát nem okoznak a befogadó országokban.

A dán törvényhozókat tehát csakis rasszista indítékok vezérelhetik, amikor speciális (hogy ne mondjam: statáriális) bíráskodást akarnak bevezetni az „érzékeny zónákban” (vagyis a főleg néger és arab kulturális színesítőkkel tömött városnegyedekben) koncentrálódó megélhetési „bűnözők” (valójában a kapitalista kizsákmányolás és a szisztematikus fehér rasszizmus ártatlan áldozatai) megregulázására. Ez lényegében azt jelenti, hogy kétszer súlyosabb büntetéssel sújtanák az ún. gettóbűncselekményeket, mint azokat, amelyeket az ország többi részén követnek el.

A liberális párti Rasmussen miniszterelnök által benyújtott törvénytervezet az állítólagos no-go zónákat célozza. Netán minél több bevándorló színesít kulturálisan egy adott lakókörnyezetet, az annál rizikósabb? Ki hitte volna? Poulsen konzervatív párti igazságügyi miniszter a miheztartás végett azzal fenyegetőzik, hogy „ezekben a kerületekben ezentúl tudni fogják, hogy az igazságszolgáltatás kalapácsa keményebben lesújt” az olyasféle bűncselekményekre, mint amilyen „a vandalizmus, a lopások és a fenyegetések”.

A Berlingske Tidende napilapban közzétett rasszista rendőrségi statisztikák arról tanúskodnak, hogy a multikulturális gettókban túlélni igyekvő őshonosok közül 2017-ben már csak a megkérdezettek 63 százaléka érezte magát biztonságban, vagyis 9 százalékkal kevesebben, mint az előző évben. Rasmussen azt reméli, hogy 2030-ra már egyetlen ilyen gettó sem marad Dániában, jelenleg azonban a bevándorlók szerinte még „túl nagy arányban tömörülnek egy kis számú kerületben”, és „az átlag dántól” úgymond „eltérően” (sic!) viselkednek. Ezzel a rasszista ízű inszinuációval a dán kormányfő nyilvánvalóvá tette, hogy fordítva ül a lovon. A mértékadó brit, svéd és német állami gyakorlat ismeretében ugyanis tudhatná, hogy nem a vendégeknek kell alkalmazkodniuk a vendéglátókhoz, hanem éppen fordítva: igenis a begyepesedett őshonos trogloditáknak kell korlátlan nyitottságot tanúsítaniuk a bevándorlók vibráló kulturális apportja iránt. Legszomorúbb az egészben, hogy még a helyi baloldal is áldását adja a színes bőrű kisebbségekkel szembeni efféle negatív diszkriminációra, holott az ugyancsak mértékadó amerikai minta alapján csak pozitívan lenne szabad diszkriminálni őket. Az ellenzéki szociáldemokraták egyenesen arra vetemedtek, hogy nemrég a „nem nyugati bevándorlás” csökkentését szorgalmazták. Miután évtizedeken át tárt karokkal fogadták a fennen magasztalt „sokszínűséget”, most hirtelen hátra arcot csinálnak? Ez nem éppen progresszív hozzáállás. Marx foroghat a sírjában. (Le Danemark veut la double-peine pour les délinquants des zones sensibles, rt.com, 2018. február 26.)

Arról nem is beszélve, hogy Európának égető szüksége van az afrikai koponyák millióira. Először is azért, mert − mint az köztudott − az egészen hihetetlen innovációs készségük nélkül még most is a kőkorszakban élnénk. Ezekből a zsenikből tehát sohasem állhatnak a rendelkezésünkre elegen! Azután azért, mert − mint az szintén köztudott − nagyon altruisták, és csupán filantróp önzetlenségtől ösztönözve hagyják el afrikai édenkertjüket, hogy fizethessék a nyugdíjainkat. Végül pedig azért, mert nem győzik kifejezni hálájukat a vendéglátásért. Kivéve, amikor nem, de ezek csak marginális esetek, és elhanyagolható kivételt jelentenek a főszabály alól. Szóra sem érdemesek, és nem is említeném őket, ha elvetemült nácifasisztarasszista elemek alkalomadtán nem használnák őket primér migránsellenes hangulatkeltésre és gyűlölködésre. Mint például azt, ami legutóbb Cipruson történt, ahol eritreai potenciális Nobel-díjasok a környékbeli szemeteskukákon meg a kiérkező rendőrökön és tűzoltókon vezették le teljesen jogos felháborodásukat, miután a rasszista helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy nem folyósítják számukra a jól megérdemelt és alanyi jogon is elvárható 480 eurós havi apanázsukat, pusztán azért, mert nem voltak hajlandók olyan megalázó munkakörökben robotolni, amelyek nem feleltek meg világszínvonalú szakképzettségüknek, és így mélyen sértették az emberi méltóságukat. A mintegy negyven eritreai alig két hónapja érkezett a szigetre Olaszországból, a harmadik világbeli szürkeállományt az EU leginkább rászoruló tagállamai között szétosztó program keretében. Azt kérni ezektől a szegény kiskorú menekültektől, akiknek Aszad gáztámadásai miatt kellett elmenekülniük a szülőföldjükről, hogy a szociális alamizsna kiérdemléséhez legyenek szívesek munkát vállalni, akárcsak holmi bennszülöttek, ez maga a vegytiszta neokolonializmus! Ilyenkor hol van az Amnesty International? (Asylum seekers set fires, cause ruckus at Kofinou, two remanded, cyprus-mail.com, 2018. február 17.)

Elvégre az európai squattolás és ingyen­élés alapvető emberi jog számukra. Szerencsére a Soros-féle NGO-k áldozatos felvilágosító tevékenysége nyomán egyre több harmadik világbeli szerez erről tudomást, és érvényesíti is ezt a jogát, amint az a legolvasottabb litván információs portál müncheni tudósításából is kiderül. Az egyik helyi menekültlágert felkereső litván újságírók azzal szembesültek, hogy az ott elszállásolt szomáliai, szudáni és líbiai kulturális színesítőknek nem igazán fűlik a foguk a munkához, és ezt őszintén be is vallják. „Egy szomáliai azt mondta, hogy a nagyvonalú juttatások és a jó közszolgálatok miatt döntött úgy, hogy Münchenben marad”. Amikor az önmagát Abdulah néven azonosító menekültet azzal a kérdéssel provokálták, hogy milyen munkát szándékozik vállalni, indignálódva ezt válaszolta: „Nem, nem. (…) Szeretek a hegyekben sétálni, dolgozni azonban nem.” Azután kijelentette, hogy a német állampolgárság megszerzését követően természetesen maga után hozatja a családját is. „Alig van családom. Csak tíz fő. A szüleim, a fivéreim és a nővéreim.” (Migrantas Miunchene: „Atvykau čia gyventi, o ne dirbti”, lietuvosdiena.lt, 2016. január 18.) Igazán megnyugtató ezt hallani. Így most már legalább biztosak lehetünk benne, hogy Abdulah, a kis családja meg a tágabb afrikai pereputtyuk jóvoltából Európa jövője a legjobb kezekbe kerül. Köszönhetően Merkel muttinak, Gyuri bácsinak és a hasonszőrűeknek.

Kövess minket -on és -en!

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

A nemzetiszocialista aktivista, Marla-Svenja Liebich, korábban Sven Liebich, nem kezdte meg börtönbüntetését a chemnitzi női börtönben. A hatóságok most körözik - közölte az ügyészség. Liebich ellen végrehajtási parancs van érvényben.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.

A müncheni felsőbíróság súlyos testi sértés miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte Hanna S.-t, akit azzal gyanúsítottak, hogy társaival 2023-ban, a Kitörés Emléknapon Budapesten „szélsőjobboldalinak tartott” embereket vertek össze.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

Hitler ambíciózus tervét a háború megnyerése után szerette volna megvalósítani, a 180 ezer fős építmény megtervezése az építészzseni Albert Speer feladata lett volna.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Maja Trux, az antifa támadások egyik vádlottja kedden sem hazudtolta meg magát: ahogy annak idején az utcán emberekre támadt, most a börtön falai között is szembeszállt mindenkivel, aki szabályt akar érvényesíteni.

1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.