Kövess minket 
-on és 
-en!
A többségi társadalomtól elforduló iszlám közösségek egyre erősebbek, önmaguk gerjesztik saját szegregációjukat, vagyis az integráció már csak azért sem működhet, mert azt maguk a bevándorlók nem akarják, és bebetonozzák a liberális társadalmakban elfogadhatatlan nemek szerinti megkülönböztetést.
(MNO)
Ám ennél még nagyobb baj, hogy egyes radikálbalos szervezetek aktívan támogatják ezt a fajta szeparatizmust azzal, hogy a „rasszista állam” eszméjéről szóló továbbképzéseket tartanak nem fehéreknek. Ez az „újfajta apartheid” úgy akarja megvédeni „az elnyomóktól az elnyomottakat”, hogy őket elválasztva a társadalomtól privilégiumokat biztosít számukra – nagyon erős állításokat fogalmazott meg nyílt levélben száz francia értelmiségi nemrég a Le Figaro napilapban. Az aláírók elképesztőnek tartják, hogy a rasszizmus elleni harcot egyesek úgy képzelik el, hogy a „rasszokat” egymástól el kell különíteni. Leírják, hogy ez a fajta szeparatizmus jóindulatú célokkal takarózva terjeszkedik, de valójában a politikai iszlám egyik fegyvere. (A Le Figaróban olvasható nyílt levél előfizetéses, a felhívást teljes egészében itt lehet elolvasni franciául.)
A nagy port felverő felhívást még a baloldali Manuel Valls előző kormányfő is megosztotta Twitter-fiókján, és ezt írta, „ideje felnyitni szemünket és kimondani a dolgokat. Jobbat teszünk a köztársaságnak és a francia muszlimoknak azzal, hogy segítünk legyőzni a politikai iszlámot és az iszlamizmust.” A francia kormány szóvivője is reagált, de szerinte a szeparatizmus problémáját nyílt levelek nem oldják meg.
A demokratikus eszmékkel szakító radikális mozgalom szerint „elnyomó uralkodó” egyénekre és „elnyomott alávetettekre” lehet osztani a társadalmat, és ez utóbbiak részére minden eszköz megadása megengedett, hogy kiharcolják egyenjogúságukat. Az állammal, a társadalmi közmegegyezéssel való nyílt társadalmi szakítás mint világnézet a jórészt bevándorlók által lakott párizsi elővárosban, Saint Denis-ben található Paris VIII egyetemen is terjed. Lényegében még a múlt év decemberében az itt szervezett, kizárólag nem fehéreknek szóló továbbképzés híre volt az utolsó csepp a pohárban a republikánus érzelmű aláíróknál. A tanároknak szóló továbbképzés három dologra vállalkozott. Az első az állami rasszizmus társadalmon belüli, de különösen az állami oktatásban való azonosítására, a második a rasszista gondolkodás lebontása, haladó francia egyetemi kifejezéssel dekonstruálása, és a harmadik a fehér tanárok rávezetése arra, hogy megkérdőjelezzék magukban saját elnyomó képzeteiket és viselkedési mintáikat.
Az írók, filozófusok, egyetemi tanárok, újságírók által aláírt dokumentum említést tesz az egyetemen működő szélsőbaloldali Education Sud 93 szakszervezetről, amely a „rasszista állam” vagy „állami rasszizmus” koncepcióját hirdeti. A világnézetének terjesztését osztályharc formájában elképzelő formáció egyébként a legkevésbé sem rejti véka alá politikai beállítottságát. Twitter-fiókjának mottója: „Éljen a harc!”
Alkotmányellenes és elfogadhatatlan – kommentálta a kezdeményezést a francia oktatási miniszter. Jean-Michel Blanquer fellépése ugyanakkor nem volt elég az ellenzéki Nemzeti Frontnak, Marine Le Pen a szervezők felelősségre vonását sürgette. A nyílt levél keltette polémiában a Valeurs Actuelles napilap nyíltan megfogalmazta, hogy a Paris VIII egyetem hetek óta a „fehérellenes rasszizmus laboratóriuma”. A kérdésben minden fél gyakorlatilag a végtelenségig hajtogathatja az érveit, a radikálisok részéről el is hangzott, hogy szégyellje magát az a miniszter, aki a rasszizmus ellen fellépők tevékenységét meg akarja akadályozni. Mindezek után nem is lehet meglepő, hogy a mindenben állami elnyomást látó Sud Education 93 szakszervezet nem volt hajlandó tisztelegni a Trèbes-i terrorista támadásban meghalt francia rendőr emléke előtt, csak azért, mert az állami felhívásban kényszerítést éreztek.
|
|
|
|
|
|
Ez a szeparatista jelenség ugyanakkor már nem is olyan új Franciaországban. 2010-ben Tarik Yildiz párizsi egyetemi tanár, szociológus „Fehérellenes rasszizmus. Nem beszélünk róla: a valóság tagadása” című esszéjében már körülírta ezt a társadalmi devianciát, kifejtve, hogy kialakulása egyes közép-franciaországi (bevándorlók lakta) negyedekben tapasztalható.
