Kövess minket -on és -en!

1945. február elejére a neuhammeri táborban kiképzés alatt álló magyar hadosztályok (az SS 25. „Hunyadi” és 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályai) által elfoglalt elhelyezési körleteket a szovjet csapatok egyre jobban megközelítették.

A létszámukban ugyan teljes, de csak részben felállított és menetkész hadosztályok elvonulásuk biztosítására, közvetlen támadástól tartva, február 6-tól riadóalakulatok szervezésébe kezdtek.

Mivel a hadosztályok felállítása tárgyában kötött egyezmény vonatkozó passzusai kimondták, hogy a hadosztályok kizárólag magyar területen, az ország védelmében kerülhetnek alkalmazásra, a Neuhammerben felállítandó riadóalakulatok állományát szigorúan önkéntes jelentkezőkből állították össze.

Február 7-e körül az eredeti szándékok szerint, mint riadóalakulat alakult meg az SS „Szálasi” fegyveres-gránátoszászlóalja, miközben a hadosztályok részéről Peinlich Béla Waffen-Standartenführer vezetésével ugyancsak felállították az SS magyar fegyveres-riadóezredét (Ungarisches Waffen-Alarm-Regiment der SS).

A zászlóalj „Szálasi” elnevezése valószínűleg onnan ered, hogy az SS 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályához a nyilaskeresztes mozgalom tagjai a párt fekete egyenruhájában érkeztek meg. Jobb híján abban akarták vállalni a harcot, bár ez az egyenruha nem felelt meg sem a harcászati követelményeknek, sem a genfi, illetve hágai egyezmények előírásainak. Grassy József személyes közbenjárására az alakulat tagjai végül is az utolsó pillanatban megkapták előírásos egyenruhájukat.

Amennyiben Szálasi nemzetvezető tudomására jutott volna, hogy egy SS-alakulatot neveztek el róla, valószínűleg – akár a magyar SS-hadosztályokkal kapcsolatban – erélyesen fellépett volna az intézkedés ellen.

A zászlóalj létszáma elérte a 250 főt. Néhány szolgálatvezető és gazdasági tiszt kivételével a tisztek és altisztek többsége magyar származású volt. A „Szálasi” SS-zászlóalj vezetésére Rudolf von Keitz SS-Sturmbannführert szemelték ki, ő azonban a megbízatást nem vállalta. Parancsnokuk végül is egy ismeretlen nevű magyar Waffen-Obersturmbannführer volt. A legénység zöme harci tapasztalatokkal nem, vagy csak alig rendelkező, kiképzést alig kapott, ám annál jobban elkötelezett fiatalember volt.

Február 8-án, a neuhammeri tábor kiürítése során a zászlóalj a Waffen-SS magyar hadosztályainak menetoszlopai közé sorolt be, s útnak indult Drezda felé, majd onnan tovább vonult Zwickau térségébe.

Február 14.–21. között a zászlóalj Aue és Reichenberg között pihenőt tartott, miközben parancs érkezett, hogy mihamarabb el kell érniük Görlitz körzetét. Az utasítás egyúttal a zászlóaljat kivonta a magyar SS-hadosztályok állományából. Másnap az alakulat megkezdte menetét a kijelölt térségbe, de újabb utasítás érkezett, amely szerint Hirschberg térségébe kellett beérkezniük, ahol a zászlóalj végül február végéig tartózkodott.

Március 1. körül az alakulatot alárendelték a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztálynak, s a zászlóalj – 31. SS-önkéntes-lövészzászlóaljnak átnevezve – a hadosztály közvetlen alakulata lett. A kötelék teljes létszáma körülbelül 200-300 fő volt.

Az SS egykori „Szálasi” fegyveres-gránátoszászlóalja valószínűleg Schreiberhauban csatlakozott a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztályhoz. A zászlóaljhoz néhány SS-Untersturmführer érkezett, akik nemrégiben végezték el a prágai SS-tisztiiskolát (SS-Junkerschule), s mivel az alakulatnál kevés magyar tiszt volt, később Waldenburgban Zvonimir Bernwald SS-Untersturmführer vette át a zászlóalj vezetését.

Waldenburgból a zászlóalj Strehlenbe vonult, ahol a falutól délre lévő, viszonylag hosszú arcvonalszakaszt szállták meg. Az állásokat a német szárazföldi haderő 100. vadászhadosztályától vették át. A védelmi állásokat a zászlóalj szakaszán mindössze egy biztosító vonal és néhány, egymástól nagyobb távolságra kiásott lövészgödör képezte. A zászlóalj harcálláspontját egy kis községben, Striegében alakították ki. Az állások előterében a strehleni cukorgyár már a szovjetek kezén volt. A 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj arcvonala körülbelül 40 kilométerre volt Breslautól, így a katonák hallhatták a város ostromának zaját. Az alakulat azonban gyalogsági nehézfegyverekkel – leszámítva néhány nehéz aknavetőt – nem rendelkezett.

Az altisztek egytől egyig németek, a legénység zöme viszont magyar volt. Miközben Breslauért folytak a harcok, a 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj arcvonalszakasza viszonylag nyugodt maradt, leszámítva a mindkét fél részéről folytatott harcfelderítésből eredő összecsapásokat a peremvonalban. Éjszakánként a tapasztalatlan és elégtelenül kiképzett magyar legénység néhány tagja félelmében lövöldözni kezdett. Többségük reggelre eltűnt: a zászlóalj katonai szovjetek fogságába estek.

Harcfelderítés közben, április 13-án szovjet aknavetőtűzben repeszt kapott a zászlóalj parancsnoka, Zvonimir Bernwald SS-Untersturmführer is. Gyógykezelését követően, május 5-7-ig visszakerülhetett alakulatához, de már csak szálláscsinálóként, s nem csapattisztként. A volt „Szálasi” SS-zászlóalj maradéka Breslau elfoglalását követően szovjet fogságba esett.

Kövess minket -on és -en!

Egy 29 éves ontariói nemzetiszocialista, Matthew Althorpe, csütörtökön állt bíróság elé Torontó belvárosában, ahol három „terrorcselekmény” elkövetését ismerte be. A vádak szerint a férfi az Atomwaffen Division nemzetiszocialista csoport aktív tagja volt.

Tanúk, trombitálás, skandálás – ismét hangosan vette kezdetét a 2023-as antifa támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. A teremben Simion Trux ismét a bv. kommandósai gyűrűjében érkezett, a padsorokban a német vádlott antifa szimpatizánsaival, eközben az utcán többször is kiabálva követeltek a terroristáknak szabadságot.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

A The Base nevű nemzetiszocialista akciócsoport újra aktivizálta magát az Egyesült Államokban, és paramilitáris kiképzőtáborokat hirdet – írja a brit The Guardian.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Egy hónapja tart az USA és Izrael „Epstein dühöngése” (eredetileg „Epic Fury”) nevű ún. villámhadjárata az iráni teokratikus rezsim megdöntésére, és az eddigi eredmény enyhén szólva nem az amerikai–izraeli hadvezetés várakozásai szerint alakult.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Donald Trump háborúval kapcsolatos retorikája olyan, mintha egy skizoid bohócot hallgatnánk. Az egyik nap azzal dicsekszik, hogy a „Midnight Hammer” hadművelet Irán atomlétesítményeit kráterekkel teli parkolóvá változtatta, a következőn pedig azzal riogat, hogy az iráni atomfenyegetés olyan létfontosságú vészhelyzet, amely közös amerikai–izraeli támadást igényel. 

Érvényét vesztette a Hammerskins Deutschland nevű szervezet két évvel ezelőtti betiltása. A lipcsei bíróság ugyanis helyt adott több tag és regionális alcsoportnak a belügyminisztérium betiltási határozata ellen benyújtott kereseteinek - számol be a Spiegel.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.