Kövess minket 
-on és 
-en!
1945. február elejére a neuhammeri táborban kiképzés alatt álló magyar hadosztályok (az SS 25. „Hunyadi” és 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályai) által elfoglalt elhelyezési körleteket a szovjet csapatok egyre jobban megközelítették.
A létszámukban ugyan teljes, de csak részben felállított és menetkész hadosztályok elvonulásuk biztosítására, közvetlen támadástól tartva, február 6-tól riadóalakulatok szervezésébe kezdtek.
Mivel a hadosztályok felállítása tárgyában kötött egyezmény vonatkozó passzusai kimondták, hogy a hadosztályok kizárólag magyar területen, az ország védelmében kerülhetnek alkalmazásra, a Neuhammerben felállítandó riadóalakulatok állományát szigorúan önkéntes jelentkezőkből állították össze.
Február 7-e körül az eredeti szándékok szerint, mint riadóalakulat alakult meg az SS „Szálasi” fegyveres-gránátoszászlóalja, miközben a hadosztályok részéről Peinlich Béla Waffen-Standartenführer vezetésével ugyancsak felállították az SS magyar fegyveres-riadóezredét (Ungarisches Waffen-Alarm-Regiment der SS).
A zászlóalj „Szálasi” elnevezése valószínűleg onnan ered, hogy az SS 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályához a nyilaskeresztes mozgalom tagjai a párt fekete egyenruhájában érkeztek meg. Jobb híján abban akarták vállalni a harcot, bár ez az egyenruha nem felelt meg sem a harcászati követelményeknek, sem a genfi, illetve hágai egyezmények előírásainak. Grassy József személyes közbenjárására az alakulat tagjai végül is az utolsó pillanatban megkapták előírásos egyenruhájukat.
Amennyiben Szálasi nemzetvezető tudomására jutott volna, hogy egy SS-alakulatot neveztek el róla, valószínűleg – akár a magyar SS-hadosztályokkal kapcsolatban – erélyesen fellépett volna az intézkedés ellen.
A zászlóalj létszáma elérte a 250 főt. Néhány szolgálatvezető és gazdasági tiszt kivételével a tisztek és altisztek többsége magyar származású volt. A „Szálasi” SS-zászlóalj vezetésére Rudolf von Keitz SS-Sturmbannführert szemelték ki, ő azonban a megbízatást nem vállalta. Parancsnokuk végül is egy ismeretlen nevű magyar Waffen-Obersturmbannführer volt. A legénység zöme harci tapasztalatokkal nem, vagy csak alig rendelkező, kiképzést alig kapott, ám annál jobban elkötelezett fiatalember volt.
|
|
|
|
|
|
Február 8-án, a neuhammeri tábor kiürítése során a zászlóalj a Waffen-SS magyar hadosztályainak menetoszlopai közé sorolt be, s útnak indult Drezda felé, majd onnan tovább vonult Zwickau térségébe.
Február 14.–21. között a zászlóalj Aue és Reichenberg között pihenőt tartott, miközben parancs érkezett, hogy mihamarabb el kell érniük Görlitz körzetét. Az utasítás egyúttal a zászlóaljat kivonta a magyar SS-hadosztályok állományából. Másnap az alakulat megkezdte menetét a kijelölt térségbe, de újabb utasítás érkezett, amely szerint Hirschberg térségébe kellett beérkezniük, ahol a zászlóalj végül február végéig tartózkodott.
Március 1. körül az alakulatot alárendelték a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztálynak, s a zászlóalj – 31. SS-önkéntes-lövészzászlóaljnak átnevezve – a hadosztály közvetlen alakulata lett. A kötelék teljes létszáma körülbelül 200-300 fő volt.
Az SS egykori „Szálasi” fegyveres-gránátoszászlóalja valószínűleg Schreiberhauban csatlakozott a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztályhoz. A zászlóaljhoz néhány SS-Untersturmführer érkezett, akik nemrégiben végezték el a prágai SS-tisztiiskolát (SS-Junkerschule), s mivel az alakulatnál kevés magyar tiszt volt, később Waldenburgban Zvonimir Bernwald SS-Untersturmführer vette át a zászlóalj vezetését.
Waldenburgból a zászlóalj Strehlenbe vonult, ahol a falutól délre lévő, viszonylag hosszú arcvonalszakaszt szállták meg. Az állásokat a német szárazföldi haderő 100. vadászhadosztályától vették át. A védelmi állásokat a zászlóalj szakaszán mindössze egy biztosító vonal és néhány, egymástól nagyobb távolságra kiásott lövészgödör képezte. A zászlóalj harcálláspontját egy kis községben, Striegében alakították ki. Az állások előterében a strehleni cukorgyár már a szovjetek kezén volt. A 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj arcvonala körülbelül 40 kilométerre volt Breslautól, így a katonák hallhatták a város ostromának zaját. Az alakulat azonban gyalogsági nehézfegyverekkel – leszámítva néhány nehéz aknavetőt – nem rendelkezett.
Az altisztek egytől egyig németek, a legénység zöme viszont magyar volt. Miközben Breslauért folytak a harcok, a 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj arcvonalszakasza viszonylag nyugodt maradt, leszámítva a mindkét fél részéről folytatott harcfelderítésből eredő összecsapásokat a peremvonalban. Éjszakánként a tapasztalatlan és elégtelenül kiképzett magyar legénység néhány tagja félelmében lövöldözni kezdett. Többségük reggelre eltűnt: a zászlóalj katonai szovjetek fogságába estek.
Harcfelderítés közben, április 13-án szovjet aknavetőtűzben repeszt kapott a zászlóalj parancsnoka, Zvonimir Bernwald SS-Untersturmführer is. Gyógykezelését követően, május 5-7-ig visszakerülhetett alakulatához, de már csak szálláscsinálóként, s nem csapattisztként. A volt „Szálasi” SS-zászlóalj maradéka Breslau elfoglalását követően szovjet fogságba esett.
|
|
|
|
|
|
