Kövess minket -on és -en!

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

A kommunizmus egyik kambodzsia áldozata így foglalta össze a vietnámi hadsereg Kambodzsába való bevonulásának jelentőségét, amelynek folyamán 1979. január 7-én a főváros, Phnompen is felszabadult Pol Pot horrorisztikus rémuralma alól.

A Pol Pot vezette kommunista erők, a vörös khmerek, 1975. április 17-én foglalták el Phnompent. Attól a naptól kezdve nemcsak a főváros, hanem egész Kambodzsa a radikális vezető irányítása alá került, aki nyomban hozzákezdett utópisztikus álmának végrehajtásához, egy agrárkommunista állam létrehozásához.

A grandiózus „művelet” végrehajtása megközelítőleg 1,7-2 millió ember életébe, Kambodzsa lakosságának ötödébe, került.

A városi lakosságot Pol Pot ellenségként kezelte, és azonnal megkezdődött a „kapitalista” városlakók deportálása.

A megbuktatott rendszert szolgáló hivatalnokok, katonatisztek és az értelmiség tagjaira halál várt; százezreket mészároltak le a „gyilkos mezőknek” nevezett kényszermunkatáborokban, ahol a lelketlen, gyilkológépekké kiképzett őrök, hogy a lőszerrel spóroljanak, gyakran fejszékkel és bunkókkal végeztek áldozataikkal.

Pol Pot uralma alatt megszűnt a magántulajdon, a vallásokat üldözték, az iskolákat bezárták. Az önellátó agrártársadalom megvalósításán dolgozó kommunista vezér még az emberek ruházatát is uniformizálta; Kambodzsában mindenkinek fekete öltözéket kellett hordania.

Ha valaki eltért a normáktól, például karórát hordott vagy szemüveget viselt, az életével játszott. Azok, akik nem Pol Pot felfegyverzett kompániájában teljesítettek szolgálatot, naponta átlagosan 12 órát robotoltak a földeken, gyakran heteken át pihenőnap nélkül.

A Pol Pot által teremtett rémálom, egészen ironikus módon, a kambodzsaiak által történelmi ősellenségnek tekintett vietnámi haderő intervenciójával ért véget.

Bár az USA által támogatott jobboldali rezsimek megdöntése céljából a vietnámi és kambodzsai kommunisták szövetségre léptek, a két forradalmi párt vezetői állandó bizalmatlansággal tekintettek egymásra.

Pol Pot és csapata a térségben történelmi gyökerekkel rendelkező vietnámi expanzionizmustól tartott. A két kommunista állam hadereje között 1975-től állandósultak a fegyveres határvillongások.

Az ellenségeskedés végül nyílt fegyveres konfliktussá fejlődött, amelynek folyamán a vietnámiak 1979. január 7-én bevonultak Phnompenbe, megszabadítván Kambodzsát a vörös pokoltól.

Bár az általa vezetett rezsim megbukott, Pol Pot nem adta fel a harcot és követőivel a thaiföldi határ menti erdőségekbe vetette be magát. A dzsungel egészen 1998-as haláláig menedéket adott az utópista mészárosnak, aki így elkerülte a felelősségre vonást.

Kövess minket -on és -en!

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Három nemzetiszocialista férfit ítéltek el Angliában, miután több mint 200 fegyverből álló arzenált halmoztak fel, és terrortámadásokat terveztek zsidó és muzulmán intézmények ellen.

"A védők létszámát az ostromot vezető Malinovszkij marsall jelentősen túlbecsülte, mivel nem sikerült az eredetileg tervezett 2-3 hét alatt elfoglalni a várost, Sztálin felé igazolásképpen a "hiányzó" hadifogoly-létszámot civilekkel, egyenruhás postásokkal, kalauzokkal, vasutasokkal, de sokszor nőkkel és gyerekekkel is pótolták (Malenkij robot), akiket elit kommandósként mutogattak. Több tízezren lettek úgy évekre hadifoglyok, hogy egy hadseregnek sem voltak tagjai..."

Öt Québecben szolgáló katonát függesztettek fel, miután előkerült egy 2023-as felvétel, amelyen egy házibulin nemzetiszocialista karlendítést mutatnak be.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Érvényét vesztette a Hammerskins Deutschland nevű szervezet két évvel ezelőtti betiltása. A lipcsei bíróság ugyanis helyt adott több tag és regionális alcsoportnak a belügyminisztérium betiltási határozata ellen benyújtott kereseteinek - számol be a Spiegel.