2 millió ember életébe került az „agrárkommunista” utópia Kambodzsában

Kövess minket -on és -en!

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

A kommunizmus egyik kambodzsia áldozata így foglalta össze a vietnámi hadsereg Kambodzsába való bevonulásának jelentőségét, amelynek folyamán 1979. január 7-én a főváros, Phnompen is felszabadult Pol Pot horrorisztikus rémuralma alól.

A Pol Pot vezette kommunista erők, a vörös khmerek, 1975. április 17-én foglalták el Phnompent. Attól a naptól kezdve nemcsak a főváros, hanem egész Kambodzsa a radikális vezető irányítása alá került, aki nyomban hozzákezdett utópisztikus álmának végrehajtásához, egy agrárkommunista állam létrehozásához.

Archívum

A grandiózus „művelet” végrehajtása megközelítőleg 1,7-2 millió ember életébe, Kambodzsa lakosságának ötödébe, került.

A városi lakosságot Pol Pot ellenségként kezelte, és azonnal megkezdődött a „kapitalista” városlakók deportálása.

A megbuktatott rendszert szolgáló hivatalnokok, katonatisztek és az értelmiség tagjaira halál várt; százezreket mészároltak le a „gyilkos mezőknek” nevezett kényszermunkatáborokban, ahol a lelketlen, gyilkológépekké kiképzett őrök, hogy a lőszerrel spóroljanak, gyakran fejszékkel és bunkókkal végeztek áldozataikkal.

Pol Pot uralma alatt megszűnt a magántulajdon, a vallásokat üldözték, az iskolákat bezárták. Az önellátó agrártársadalom megvalósításán dolgozó kommunista vezér még az emberek ruházatát is uniformizálta; Kambodzsában mindenkinek fekete öltözéket kellett hordania.

Ha valaki eltért a normáktól, például karórát hordott vagy szemüveget viselt, az életével játszott. Azok, akik nem Pol Pot felfegyverzett kompániájában teljesítettek szolgálatot, naponta átlagosan 12 órát robotoltak a földeken, gyakran heteken át pihenőnap nélkül.

A Pol Pot által teremtett rémálom, egészen ironikus módon, a kambodzsaiak által történelmi ősellenségnek tekintett vietnámi haderő intervenciójával ért véget.

Bár az USA által támogatott jobboldali rezsimek megdöntése céljából a vietnámi és kambodzsai kommunisták szövetségre léptek, a két forradalmi párt vezetői állandó bizalmatlansággal tekintettek egymásra.

Történelem

Pol Pot és csapata a térségben történelmi gyökerekkel rendelkező vietnámi expanzionizmustól tartott. A két kommunista állam hadereje között 1975-től állandósultak a fegyveres határvillongások.

Az ellenségeskedés végül nyílt fegyveres konfliktussá fejlődött, amelynek folyamán a vietnámiak 1979. január 7-én bevonultak Phnompenbe, megszabadítván Kambodzsát a vörös pokoltól.

Bár az általa vezetett rezsim megbukott, Pol Pot nem adta fel a harcot és követőivel a thaiföldi határ menti erdőségekbe vetette be magát. A dzsungel egészen 1998-as haláláig menedéket adott az utópista mészárosnak, aki így elkerülte a felelősségre vonást.

Kövess minket -on és -en!

Miközben a világ lélegzetét visszafojtva figyeli az USA és Izrael Irán elleni háborújának most éppen „béketárgyalással” álcázott állását, a közel-keleti terrorállam Libanont bombázza, ráadásul az „Örök sötétség” (sic!) hadműveleti név alatt.

Egy békésen folydogáló kis patak az alaszkai Aleut-szigeteken 80 éven át hivatalosan a „Nazi Creek” nevet viselte – egészen máig.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Egy niagarai (Ontario) férfit, aki három vádpontban ismerte el bűnösségét terrorizmussal kapcsolatos cselekményekben, húsz év börtönbüntetésre ítéltek. Matthew Althorpe legkorábban tíz év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Sztálingrádot és Leningrádot leszámítva a második világháború leghosszabb ideig tartó ostroma Budapesten zajlott.

Egy hónapja tart az USA és Izrael „Epstein dühöngése” (eredetileg „Epic Fury”) nevű ún. villámhadjárata az iráni teokratikus rezsim megdöntésére, és az eddigi eredmény enyhén szólva nem az amerikai–izraeli hadvezetés várakozásai szerint alakult.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

A hivatalosan „25. Waffen-Grenadier-Division der SS” nevet kapott hadosztály egy 1944 októberében megkötött államközi egyezmény alapján jött létre.

A fasizálódó Olaszországban a homoszexuális férfiakat egy szigetre internálták. Fogva tartották őket, de ők mégis szabadságnak érezték a helyzetüket.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

1945. március 16-án hajnalban a szovjetek immár harmadik éjszakai támadásukat indították a 2/2. SS-páncélos-felderítőszázad állásai ellen Sárkeresztúrnál, de ezúttal is visszaverték őket.

1940 decemberében, három hónappal a német-olasz-japán háromhatalmi egyezmény aláírását követően japán tisztek kontingense érkezett Berlinbe újdonsült szövetségeseikkel konzultálni.

1890. március 9-én született Vjacseszlav Mihajlovics Molotov, a sztálini Szovjetunió évtizedekig meghatározó személyisége, akinek neve a Molotov-koktél és a Molotov-Ribbentrop-paktum révén híresült el.

Az 1943-as „Kárpátvédelem” elgondolásakor határozták el az Árpád-vonal előtti hadműveleti előtér megerődítését.

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

1938. március 12-én vonultak be a nemzetiszocialista Németország csapatai a szomszédos Ausztriát, majd másnap kihirdették Ausztria és a Németország egyesítését.

Nyugaton a keresztény-konzervatívok elvesztették a kulturális háborúkat, ezt – mások mellett – nemrég Mark Tushnet, a Harvard Egyetem alkotmányjogásza is megállapítja, így a kérdés számára most már csak az, hogy a győztes balliberálisok hogyan bánjanak a vesztesekkel.

Az első világháborút követő években, amikor a repülés egyre fejlődött mind Európában, mind Észak-Amerikában, Németország a versailles-i békeszerződés szigorú feltételei által el volt tiltva a katonai repülés fejlesztésétől, és a civil légiközlekedésben is jelentős korlátozások léptek életbe.