Kövess minket -on és -en!

Már a megemlékezést megelőző hetekben nyomon követtük az időjárás alakulását és bíztunk benne, hogy valami csoda folytán kegyes lesz hozzánk.

Végül az égiek nem hoztak nekünk jó időt, sőt kimondottan próbatétel elé állították az egész utcai emléksétánkat és az azt követő felszólalásokat, a rendezvény jelentős része ugyanis zuhogó esőben zajlott le, ami mind az emberi tűrőképességünket, mind pedig a technikai eszközeinket próbára tette.

De tudtuk azt, hogy 1944. április 13-án Győrt az angolszász bombázók zivatara érte el, és hogy milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie városunknak és megannyi magyar településnek. A magyar légtérben acélmadarak csaptak össze, a légierőnk elképesztő túlerővel szemben vette fel a harcot.

A győri rendőrség a tavalyihoz képest nem próbálkozott akkora mertékben a rendezvény elgáncsolásával, sem pedig számunkra teljesen elfogadhatatlan alku kikényszerítésével. A februári események miatt viszont a rendezői feltételek eléggé sarkosan meg lettek fogalmazva.

17 órakor aztán a Széchenyi térről kb. 70 fővel, fegyelmezett sorokban a győri sétálóutcán keresztül - amin az amerikai „demokrácia” az 1944-es évben többször is végzett pusztítást - átsétáltunk az Országzászló Emlékműhöz. A zord időjárás miatt a Baross utca gyakorlatilag üres volt, mégis akadt, aki dicsérő vagy pedig becsmérlő szavakkal, de kifejezte véleményét rendezvényünk kapcsán.

A lezárt Szent István úton áthaladva megérkeztünk az emlékbeszédek helyszínére.

A megemlékezés keretei közt felszólalt a Betyársereg vezetője Tyirityán Zsolt, egy helyi patrióta szervezet kepviselője és a Légió Hungária vezetőségi tagja, Incze Béla.

A helyi média teljes elhallgatása mellett, a közösségi portálokon pedig minimális mozgástérrel, de tudatnunk kell, hogy hiába fordítják el a fejüket, Mozgalmunk a témában megkerülhetetlen!

Arra a közömbös kérdésre pedig, hogy Győrt valójában terrorbombázás érte-e, egy tavaly kiadott könyv ad választ, melyet Hárs Ottó naplójából és korabeli levéltári feljegyzésekből adtak ki Egy átballagó vándor címen.

Részlet a könyvből:

„Jönnek a vagongyárból munkások, síró, jajgató munkásnők, nem lehet velük beszélni, csak menekülnek, és azt hajtogatják – borzalom, borzalom! Sokan kiszaladtak a Duna-partra, és a légnyomás belevitte őket a Dunába, míg a vízben fuldokoltak, akkor még géppuskával lőtték a szerencsétleneket azok a dögök. Ott rengeteg ember elpusztult.

...

Nincs villany, nem tudják lefújni a riadót. Micsoda menekülés van! Borzalmas ezt nézni, elmondani nem lehet!”

Az esti órákban egy remek hangulatú bajtársi összejövetelre került sor, melyen a Romantikus Erőszak egy akusztikus koncertet is adott.

Forrás: Légió Hungária

Kövess minket -on és -en!

1945 február 13-án, nem sokkal este 10 óra előtt a nyugvóra készülő szász főváros, Drezda, „az Elba parti Firenze” belvárosának ablakai remegni kezdtek a város fölé berepülő brit bombázókötelék motorjainak egyre jobban erősöd, vészjósló basszusától. 

Az Institute for Strategic Dialogue (ISD) zsidó szupremácista „agytröszt” kutatói 200 olyan fiókot találtak, amelyeken szerintük a „nácizmust” hirdették, vagy „náci” szimbólumokat használtak. Eddig több tízmillióan nézték meg holokausztrevizionista, vagy a Führert éltető videókat.

Joseph Goebbels egykori birodalmi propagandaminiszter birtokának fenntartása drága, de felújítani még költségesebb lenne, mivel hagyták rohadni az elmúlt évtizedekben.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

Az Europol Referral Action Day nevű akciójának elsődleges célja az volt, hogy „azonosítsák és eltávolítsák a világhálón fellelhető antiszemita tartalmakat”.

Alig egy hónappal Szálasi Ferenc kivégzése után a magyar határon önként jelentkezett a Szálasi-kormány egyik még szabadlábon lévő tagja: Kovarcz Emil.

Nem csak Olaszországban, de idehaza is egyre többet hangoztatja a szélsőbaloldal, hogy a tavaly februárban Budapesten összevert emberek csupán „könnyebb sérüléseket” szenvedtek. 

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

Magyarországon születtem, ahonnan 1982-ben, 18 évesen szöktem el. 1984-ben New Yorkban telepedtem le azzal a szándékkal, hogy művész leszek, de közel egy évtizedes küzdelem után rájöttem, hogy sohasem lehetek az.

Egy felüljáró alatt tűnt fel egy graffiti Pesten, amely egy akasztófán lógva ábrázolta az Ilaria Salis nevezető olasz antifasiszta bandavezért, az antifa-per első számú vádlottját.

Csak idő kérdése, hogy Amerika egyre növekvő ellenséglistája mikor dönt úgy, hogy kihúzza a szőnyeget az amerikai gazdaság alól.

Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.

A francia rendőrség megölt egy kés és vasrúd miatt egy férfit, aki a palesztinok elleni népirtás elleni tiltakozásul fel akart gyújtani egy zsinagógát az északnyugati Rouen városában.

Adolf Hitler helyett Charlie Chaplin színész fényképe szerepel a szerb BIGZ tankönyvkiadó nyolcadikos történelemkönyvében – írja a Szabad Magyar Szó a Nova szerb portál alapján.

Kijut az Európai Parlamentbe az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis. Olasz lapok szerint ezzel az ellene indult eljárásnak is vége a mentelmi jogának köszönhetően.