Kövess minket -on és -en!

A koronavírus okozta világszintű felfordulás nem kedvezett az elmúlt években Mozgalmunk nemzetközi kapcsolatrendszer ápolásának (sem).

Azonban az Európa Erőd Szövetség olyan alapokra épült, melyeket nem rendített meg a pandémia, és a sovinizmus ismét felszínre bukkanó démona sem.

Dortmundi bajtársaink meghívásának eleget téve érkeztünk meg április utolsó napjaiban a Ruhr-vidékre, hogy részt vegyünk az Európa Erőd Szövetség konferenciáján, majd a Szövetség német tagszervezete a Die Rechte által szervezett május 1-i felvonuláson.

Delegációnk első útja a dortmundi temetőbe vezetett, ugyanis tavaly csatlakozott az égi seregekhez egy igazi legenda Siegfried „Siggi” Borchardt, aki hosszú évtizedek óta meghatározó alakja volt Németország mozgalmi életének. Siggi harca halála után is folytatódik, ugyanis a városvezetés hónapokig akadályozta a temetés lebonyolítását, attól tartva, hogy európai „extrémisták zarándokhelye” lesz a sír. A Die Rechtének sikerült elérnie, hogy Siggi megkapja a végtisztességet, azonban sírkő mind a mai napig nem kerülhetett az öreg harcos nyughelyére. Magyar szemmel felfoghatatlan az a mértékű gyűlölet, melyet a hatalom tanúsít még a holtak irányába is, akik életükben nem voltak hajlandóak beállni a sorba, de tudjuk, hogy csak idő kérdése, amíg Közép- és Kelet-Európa országai is megismerik a „nyugati típusú demokráciát”.

Április harmincadikán került sor a konferenciára, melyen az Európa Erőd Szövetség tagszervezetei és az öreg kontinens további országainak nacionalista képviselői vettek részt. Az eseménynek, melyen körülbelül száz fő jelent meg a Die Rechte legendás dorstfeldi székháza adott otthont.

Biztonsági okokból nem készülhetett felvétel a konferenciáról, de biztosítjuk szimpatizánsainkat, hogy a német precizitás szellemiségében, magas színvonalon zajlott le az esemény. A megnyitó után, melyet a házigazda Die Rechte egy közismert tagja Sascha Krolzig tartott sorban szólaltak fel a Bolgár Nemzeti Unió, a Les Nationalistes (Franciaország), a Nacionalisté (Csehország) képviselői. Mozgalmunkat Incze Béla vezetőségi tag képviselte, aki az elmúlt néhány év legfontosabb hazai eseményeit ismertette a hallgatósággal.

Az Európa Erőd Szövetségnek egyelőre nem tagjai, de svájci és holland bajtársi szervezetek képviselői is szót kaptak az eseményen.

Május elseje Magyarországon a hosszú évek óta szokásosan a majálisozás napja, azonban a nyugat-európai szélsőjobb ilyenkor számos országban felvonulásokat tart, melyek során elsősorban az adott térség gazdasági problémáira hívják fel a figyelmet. Idén Dortmundban körülbelül háromszáz fő jelent meg a Die Rechte felvonulásán (mely jelentősen elmarad a koronavírust megelőző évek megszokott létszámától, de ez a sajnálatos jelenség számunkra sem ismeretlen), ahol a szervezők szónokain kívül az NPD képviselői is színpadra álltak, illetve a jelenlévő európai bajtársi szervezetek delegáltjai.

Mozgalmunk képviseletében ezúttal is Incze Béla szólalt fel, akinek beszéde alább olvasható:

„Bajtársak!

Mindenekelőtt szeretnék köszöntet mondani a meghívásért és azért a figyelemért egyaránt, amit most a demonstráció során tanúsítotok irányomba és ilyen módon a magyar nacionalisták irányába.

Mind tudjuk, hogy az elmúlt néhány év nem kedvezett sem az utcai aktivizmusnak, sem bajtársi szervezeteink közti kapcsolatok ápolásának, de ennek ellenére az Európa Erőd Szövetség falai nem szenvedtek károkat. Nem szenvedhettek, mert a populista pártokkal ellentétesen mi nem pillanatnyi hullámokra ültünk fel, hanem olyan történelmi korokon átívelő ideákat raktunk le a falak alapjául, melyek meg sem remegnek a jelen viharaitól.

Ezek az ideák túlmutatnak vírusokon, háborúkon és minden egyéb materiális akadályon. Összekötnek minket a Ruhr-vidéktől a Kárpát-medencéig, a Fekete-tengertől az Északi-tengerig, a Szudétáktól az Alpokig, és a Föld minden olyan pontjáig, amit európai ember valaha meghódított.

Az idők jeleiből egyértelműen láthatjuk, hogy a történelem jelen szakasza látszólag nem nekünk kedvez. Felfoghatatlan mértékű ellenerők dolgoznak évszázadok óta közös ideáink ellen. Megszakították az emberiség kapcsolatát a metafizikai síkkal, birodalmakat döntöttek romba, testvért fordítottak a testvér ellen, háborút hirdettek kulturális örökségünk ellen, és napjainkra már a nemzetállamok, sőt a nemi, de még az emberi identitás felbontásának fázisába érkeztünk.

Miért mondom mindennek ellenére, hogy csak látszólag kedvezőtlenek számunkra a körülmények? Mert hiába szakadt meg az emberiség kapcsolata a metafizikai szférákkal, ezek a szférák nem szűntek meg attól, hogy az emberiség már csak nagyon korlátozott betekintéssel bír. Ezen szférák örök törvényei működnek, és rajtunk az örökösökön keresztül megnyilvánulnak. A birodalmak kora valóban lejárt, de az idea bennünk él tovább. Nem vakít el bennünket a testvérháborúkat szító, mesterségesen generált soviniszta gyűlölet, így pedig látjuk az igazi felelősöket. Hétköznapi életünk keretét pedig kulturális örökségünk határozza meg. Hagyományaink talapzatán állva, büszke öntudatunk birtokában harcba szállunk közösségeinkkel vált vállnak vetve. A jelenben ostromlott értékek és megtartó erők védelmében folytatjuk ezt a harcot. Nemzetállam, nemi és emberi öntudat. Ez az a három ostromlott terület, melyek napjainkban védelemre szorulnak. Bármilyen triviálisnak tűnnek is ezek, a felbomlásuk még nagyobb katasztrófához fog vezetni, mint amiket a magasabb rendű valóságok széthullásakor tapasztalt az emberiség, mert ezek az utolsó olyan bástyák, amik hordoznak valamit az Igazságból. Az Igazságot pedig nem lehet legyőzni, legfeljebb csak pillanatnyilag elhalványítani.

A Szovjetunióban kísérletet tettek a folyók folyásirányának megváltoztatására, de természetszerűleg kudarcot vallottak. Kudarcuk abból fakadt, hogy egy ősi, elemi erővel szálltak harcba, ami túlmutatott rajtuk. Lehet, hogy mi, de még az unokáink sem fogják látni a pillanatot, amikor a posztmodernizmus groteszk építményei összedőlnek és az Igazság erőnek erejével rendezi a világ mozgásának irányát, de ez szükségszerűen be fog következni. Ezért mondom, hogy látszólagosan kedvezőtlenek csak a körülmények.

Van egy mondás Mozgalmunkban a Légió Hungáriában, melyet a jobboldali szemléletmód egyik legnagyobb kaliberű teoretikusától Julius Evolától kölcsönöztünk. Ezen mondás szerint a legionárius a csatamezőn ugyanazzal a hévvel és elszántsággal harcol, a csata végkimenetelétől függetlenül. Nem a pillanatnyi körülmények határoznak meg tehát minket, hanem az Igazságba vetett rendíthetetlen hit. Ezért is sorakoztunk az öreg kontinens számos országából érkező bajtársunk mellé az Európa Erőd Szövetség alapításakor és azóta minden egyes nap azért dolgozunk, hogy a holnap valóban a miénk legyen. Semmit nem adnak ingyen, a büszke és szabad életet sem. Aki ezért hajlandó és tud küzdeni, annak van helye az Európa Erődben!”

A menet keresztülvonult egész Dortmundon, természetesen a baloldaliak által lakott „egyetemi kerületen” is. Bár, nem ez volt az első alkalom, hogy akár itt, akár Drezdában vagy Nyugat-Európa más országaiban sorakozunk fel a köztereken, de magyarként minden alkalommal sokkolóan hat a lakosság reakciója.

Majdhogynem minden ablakból azt kiabálták felénk a németnek született konzumidióták, hogy „nazis raus”, a város legnagyobb templomának harangja pedig nem értünk, de nekünk zúgott, amikor elvonultunk mellette. Helyi bajtársainktól megtudtuk, hogy ez az egyház tiltakozása a felvonulás ellen. A Dortmund szimbólumának számító toronyépületen méteres betűkkel helyeztek el számunkra gyalázkodó üzeneteteket.

Az antifa is kitüntetett figyelemmel kísérte az eseményt. Németország más régióiból érkeztek, ugyanis helyi bajtársaink áldásos tevékenységének hála Dortmundban hosszú évek óta nagyon meggyengült az antifa. A szélsőbaloldali csürhe több alkalommal megpróbálta áttörni a rendőrsorfalat, sőt az egyik gyülekezőpontjuknál vízágyút is bevezetettek ellenük. Látszott, hogy a rendőrség rutinosan kezeli a helyzetet, így egyetlen alkalmat leszámítva nekünk nem sikerült kartávolságra kerülni velük. A helyi rohamrendőrség azonban gyorsan reagált, így végül nem tudtuk „más eszközökkel folytatni a diplomáciát”.

A hétvége során természetesen sor került több zárt ajtók mögött lefolytatott egyeztetésre is, melyek rövidesen látványos eseményekben fognak tetőzni többek közt Magyarországon is.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani vendéglátóinknak és minden bajtársnak, akik ismét emlékezetessé tették utazásunkat.

Kövess minket -on és -en!

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

Isabel Peraltat három és fél éves börtönbüntetéssel fenyegetik, mivel a vádirat szerint „gyűlöletet és diszkriminációt” szított muszlimok és marokkói bevándorlók ellen.

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Mint ismert, Erzsébetváros DK-s polgármestere, a zsidó Niedermüller Péter már megtalálta Magyarország és a kerület legégetőbb problémáját, a Nordic Sun Kulturális Központot.

Húsvét vasárnap reggelén, mely idén egybe esett Adolf Hitler születésnapjával, három horogkeresztes lobogó jelent meg a svédországi Essingeleden autópálya egyik alagútja fölött.

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

Az egyre jobban radikális antifasisztába forduló ausztrál kormányzat nem díjazta a néger rapper hitlerista megnyilvánulásait.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.