Kövess minket 
-on és 
-en!
Szombaton délután immár 12-ik alkalommal telt meg a budai Kapisztrán tér, hogy délután négykor kezdetét vegye a Kitörés teljesítménytúra. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is három kategóriában indulhattak a túrázók. 25, 35 és 60 kilométer várt a mintegy 2400 résztvevőre.
Az esemény nem csak a túrázók nagyszámú közönségét szólítja meg, hanem azokat is, akik emlékezni jönnek. Mindazokra a magyar és német hős katonákra, akik két és fél hónapon át védték Budapestet a bolsevik Vörös Hadsereggel szemben. Mint minden évben, a tér egy elkülönített részén most is egy maroknyi csoport fejezte ki a rendezvény szellemisége iránti ellenszenvét. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel, hogy klasszikust idézzek.
Olyan rendőrségi készenlét asszisztálása mellett, mintha maga Putyin elnök következő látogatására készültek volna. A túra szervezése és lebonyolítása a Börzsöny Akciócsoport szárnyai alatt történt. Moys Zoltán, a társulás egyik alapító tagja beszélt a Kitörés emléktúra szellemiségéről és annak üzenetéről.
Miért fontos 74 évvel a történések után is köztudatban tartani a második világháborúnak ezt a fejezetét?
Kötelességünknek tartjuk megemlékezni Budapest védőiről, akik a lehető legtöbbet, életüket áldozták a hazáért. A végsőkig kitartva védték a fővárost, ezzel családjainkat, hazánkat és Európát. Ha nem tartóztatják fel a vörös bolsevista áradatot, akkor a világháború utáni nyugati és keleti blokk határa jóval nyugatabbra lett volna.
|
|
|
|
|
|
Vannak ma Magyarországon olyan emberek, aki ezt másképpen látják.
A győztesek írják a történelmet. „Jajj a legyőzöttnek” ez a mai napig érvényes. A győztesek ítélnek utólag, tapasztalhattuk, hogy az elmúlt évtizedekben sok hazug rágalommal illeték honvédeinket. Eközben „felszabadítóként” kellett ünnepelnünk megszállóinkat, asszonyaink meggyalázóit, nemzetünk kirablóit, testi-lelki megnyomorítóit. Sajnos, elveszítettünk két háborút, ennek a levét isszuk a mai napig.
Mindezzel szembe menve, vállalva a magyarországi baloldali média rágalmait miért fontos évről évre a megemlékezésnek ez a formája?
Amikor vége lett a kommunizmusnak, azt gondoltuk, helyükre kerülnek a dolgok. Viszont a keleti vörösek után a nyugati kékek jöttek, akik – ne feledjük- annak idején szintén ellenünk harcoltak, karöltve a szovjetekkel. Így hiába vártuk, hogy megváltozzon a hős katonáinkhoz való hozzáállás. Nekünk minden ellenszéllel szemben, méltósággal, becsülettel emlékezni kell, mert különben teljesen hiábavaló lenne az áldozatuk.
Mi visz rá valakit arra, hogy hidegben, fagyban, nehéz körülmények között esti sötétségben legyalogoljon egy ilyen nagy távot?
Maga a túra, azon túl, hogy extrém teljesítménytúra, egyben tematikus jelleggel is bír. Arról szól, hogy a Kitörés eredeti útvonalát végigjárva, a nehéz körülmények közepette egyfajta időutazás veszi kezdetét. Az ellenőrzőpontokon korhű egyenruhás katonákkal találkozhatnak, megismerkedhetnek a második világháború egyenruháival, katonai eszközeivel, történelmünk eme alig ismert szegmensével. Egyben természetjárás is, megismerhetik a Budai hegyek és környezetük természeti szépségeit. A kemény fizikai megterheléssel járó gyaloglás mellett a résztvevők egy belső utazáson is átesnek. Kicsit átérezhetik, mit is élhettek át a kitörő katonák. Önmaguk kicsinységeik leküzdésére kiválóan alkalmas a táv. Saját bőrükön tapasztalva, hogy szenvedés, áldozathozatal nélkül nem érhetik el céljaikat, kitartás nélkül nincs győzelem.
|
|
|
|
|
|
Vannak, akik már több alkalommal is teljesítették a távot.
Míg tavaly egy résztvevőnek nyújtottunk át egy díszes elismerő oklevelet a Vaskereszt hiteles másolatával, idén még hárman érdemelték ki ezt. Ők négyen egyenként 600 kilométert gyalogoltak az elmúlt tíz év alatt.
Úgy tudom, a Kitörés Magyarország határain kívül is nagy sikernek örvend.
Szombaton rekordszámú induló, több mint 2400 túrázó indult el a három távon. Érkeztek Felvidékről, Erdélyből, Ukrajnából, Lengyelországból és egy 300 fős csapat Németországból. A sok náció képviselőit szinte felsorolni is nehéz.
A Kitörés népszerűsége töretlen. Van, aki a sportélményért jön, de a legtöbben a hősök előtti tisztelgést tartják a fő mozgatórugónak. Azon emberek előtt hajtanak fejet, akik a kötelességüknek és esküjüknek eleget téve a haza szolgálatában hoztak áldozatot. A túra ellen agitáló vékonydongájú megmondó embereknek talán itt kéne férfiasságukat bizonyítani. A hatvan kilométeres táv kiváló alkalom az elmélkedésre, melynek végén bizton eljönne a megvilágosodás.
Többé nem náci jelzővel illetnék a haza legjavát, akik ugyanolyan családapák, testvérek, fiak voltak, mint a mai kor gyermekei. Bennük még élt a kötelességtudat, a haza minden előtt. Akár az életük árán is.
|
|
|
|
|
|
Dian Csaba
