Kövess minket 
-on és 
-en!
Rosi Posner, egy rabbi feleségének fotója a hanukai gyertyatartóról 1931-ben készült kieli lakásukban. Most újra előszedték és egy kiállításon szerepeltetik a városban.
Amikor 1931 decemberének egyik délutánján fényképezőgépével megörökítette a németországi Kiel városának ablakából nyíló kilátást, Rosi Posner még nem gondolhatta, hogy közel 100 évvel később hős ellenállóként fogják sztárolni a németek. Az előtérben egy sárgaréz menóra, a hanuka ünnepe alkalmából használt gyertyatartó; a közeli háttérben pedig egy horogkeresztes zászló képe, ami az NSDAP székházán lobog, amely annak az évnek az elején nyílt meg a lakásával szemben.
„A legtöbb zsidó a nácik hatalomra kerülése után behúzta a függönyét, hogy a hanukiját (hanukai menórát) ne lehessen látni az utcáról. De ő elhatározta, hogy megmutatja, ő és a férje nem félnek” – mondja ma erről az utólagos narratívát Nava Gilo, Rosi unokája.
A hanukai menóra, amelynek fotója a mára a holokauszthistória poszterképévé vált, visszatért Németországba. Egy médiaesemény keretében Berlinben is meggyújtották Frank-Walter Steinmeier német elnök, valamint a zsidó fotós unokája és annak férje jelenlétében.
A menóra azon tárgyak közé tartozott, amelyeket Posnerék magukkal vittek, amikor 1933 júniusában három gyermekükkel hátat fordítottak Németországnak. A képeslap méretű fotó is benne volt a fényképalbumban, amelyet a fényképezőgépükkel együtt bepakoltak.
Most mindkettő a kieli városi múzeum kiállításának középpontjában áll, amely a Posner család történetén keresztül nosztalgiázik a város korabeli zsidó élete felett. Mielőtt Berlinbe került volna, a kieli lakosoknak három napig mutogatták a menórát, amelyet a család a jeruzsálemi Jad Vasem holomúzeumtól kölcsönzött, ahol a hanuka nyolc napját kivéve minden évben állandóan ki van állítva.
A zsidók visszaszorítása Kielben korábban kezdődött, mint Németország nagy részén, részben ezért is döntött a család – a németek nyomására – a kivándorlás mellett.
|
|
|
|
|
|
Már 1932-ben, Hitler hatalomra kerülése előtt elkezdtek megjelenni városszerte a „Zsidóknak tilos a belépés” feliratú hirdetmények. Arthur Posner hivatalos panaszt tett a táblák miatt, amiért nyilvánosan kigúnyolták. 1932 augusztusában felrobbantották Kiel zsinagógáját és egy zsidó tulajdonban lévő áruházat. Később az NSDAP megnyitotta székházát egy népszerű koncertteremben, a Volkskampf című nemzetiszocialista hetilap egyik rovata pedig azt kérdezte, hogy „vajon a szemben lakó rabbi tud-e még aludni éjszaka?”.
Hogy már valószínűleg nem nagyon tudott, az is bizonyítja, hogy 1933 júniusában, három hónappal Adolf Hitler hatalomra kerülése után Posnerék elindultak a város vasútállomásáról, ahol a többi zsidó is arra biztatta őket, hogy hagyják maguk mögött Németországot. Antwerpenen keresztül Palesztinába mentek.
Arthur Posner a háború után erőszakosan kampányolt egy emléktábla felállításáért a zsinagóga helyén, amely az 1938 novemberi pogromok során szinte teljesen megsemmisült, de 78 évesen, hat évvel a tábla felavatása előtt meghalt.
Ő és halála után felesége, aki 1982-ben, 81 éves korában hunyt el, többször is kérték Kiel városát, hogy adják ki a kieli zsidó életről szóló saját készítésű krónikáját, de a város ekkor még visszautasította az ajánlatot, ám az idők és generációk változását mutatha, hogy nemrégiben már jelezték, hogy támogatják a „kritikai kiadást”, amely jelenleg is folyamatban van.
A fénykép 1974-ben került először napvilágra, amikor a városi múzeum felhívást tett közzé olyan hétköznapi tárgyakra, amelyekkel először szerette volna propagálni a holokausztot.
Miután az így létrejött kiállításról szóló újságkritikákban megjelent, később elterjedt az iskolai tankönyvekben és magazinokban, majd másolatokat küldtek archívumoknak és múzeumoknak, azóta pedig hanuka környékén megállás nélkül mutogatják Németországban és szerte a világon.
