Kövess minket -on és -en!

A hatóságok szerint Németországban naponta átlagosan öt zsidóellenes cselekményt követnek el, legalábbis ez derül ki a kormány válaszából, amelyre a kérdést a német parlamentben tették fel a kabinetnek.

A kormány szerint idén eddig 1555 antiszemita cselekményt regisztráltak országszerte, ebből 55 esetet minősítettek erőszakos cselekménynek. A szövetségi kormány a válaszában az erőszakos cselekmények mellett számos más „bűncselekményt” is felsorol:

Ilyen például az úgynevezett „gyűlöletkeltés” és „uszítás”, a becsületsértés, a vagyoni károkozás és az „alkotmányellenes szervezetek” jeleinek használata, ami többnyire hazafias jelképek viselését jelenti Németországban.

A németországi zsidóság élete 2015 óta változott meg jelentősen, amikor több százezer migráns érkezett az iszlám kulturális területről Németországba. Malca Goldstein-Wolf zsidó szupremácista aktivista szerint a muszlim zsidógyűlölet jelenti a legnagyobb veszélyt a németországi zsidókra. Viszonylagosan jóval kevesebb az erőszakos jobboldali hazafi, de ott vannak a muszlimok tömegei, akik nem félnek fizikailag megtámadni a kipát viselő zsidókat, és teljesen gátlástalanul élik ki a zsidók iránti ellenszenvüket.

2021-ben sem volt más a helyzet, főleg Berlinben, ahol 661 eljárást indítottak antiszemita cselekmények miatt; ez óriási növekedés a 2020-as adathoz képest, ami 417 esetről számolt be.

A tavalyi támadásoknak egyébként halálos áldozatai is voltak. A németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, Josef Schuster ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy „az antiszemita bűncselekmények számának tavalyi ugrásszerű növekedése mélyen megdöbbentő, de sajnos nem igazán meglepő”.

Schuster ezért úgy véli, hogy „az antiszemitizmus elleni harcot folytatni és fokozni kell minden szinten – a politikában, a tudományban és a kultúrában, a médiában, valamint az iskolákban és az egyetemeken”.


Franciaországban is antiszemita a helyzet

Az európai országok közül Franciaországban van a legnagyobb létszámú zsidó közösség, 500 000 fővel, és a fentiek ellenére mégis ott érezhetik magukat legkevésbé biztonságban a zsidó vallásúak, ahogy az kiderül a londoni székhelyű Jewish Policy Research kutatóintézet által az Európai Zsidó Szövetség (EJA) megbízásából készített felmérésből is.

A tanulmányt négy fő szempont alapján végezték, melyek a következők: a zsidó közösség biztonságérzése, a lakosság hozzáállása a zsidó vallásúakhoz és Izraelhez, az antiszemitizmus, és végül a kormányzati teljesítmény a témával kapcsolatban, beleértve a statisztikát az antiszemita incidensekről, a holokauszt-helyeket, a zsidóság biztonságára szánt költségvetést, a zsidók vallási szabadságának, valamint a zsidó szokások gyakorlásának biztosítását. Az eredményeket tekintve, minél alacsonyabb helyezést ér el egy ország, annál intenztívebb a helyzet az antiszemitizmus tekintetében.

A felmérés összes szempontját egybevéve Franciaország a tizedik helyen végzett a tizenkét ország közül, messze lemaradva az első helyet megszerző Olaszország mögött. A cikkből az is kiderül, hogy Magyarország lett a második a listán, míg a legutolsó helyen Belgium szerepelt.

Ami a zsidó közösség tagjainak biztonságát illeti, Franciaország az utolsó helyen végzett, itt aggódnak a leginkább a biztonságukért a zsidók, ebben a kategóriában az első helyet Dánia szerezte meg.

A legutóbbi antiszemita gyilkosság 2018-ban történt, az áldozat egy 85 éves egykori koncentrációs táborlakó, Mirelle Knoll volt, akit támadója, az afrikai származású muszlim Yacine Mihoub 11 késszúrással meggyilkolt, majd felgyújtotta a holttestét. Az ügy tárgyalása 2021 novemberében volt, az elkövető életfogytiglani börtönbüntetést kapott.

Egy másik antiszemita gyilkosság áldozata a 65 éves ortodox zsidó nő, Sarah Halimi esete szintén nagy viszhangot keltett. A nőhöz 2017-ben betört a szomszédja, a 27 éves migráns hátterű Kobili Traore, aki először megverte, majd kidobta az ablakon, miközben Allahot dicsőítette.

Később a bíróság felmentette az elkövetőt, mondván, hogy a gyilkosság idején kábítószeres befolyás alatt állt és nem volt beszámítható, ezért nem büntethető.

Egy másik híres zsidóellenes cselekmény 2015-ben történt Franciaországban, amikor január 9-én a Hyper Cacher nevű párizsi élelmiszerboltban az állig felfegyverzett muzulmán aktivista, Amedy Coulibaly négy zsidót kivégzett, további tizenhét személyt pedig túszul ejtett.

2006-ban is nemzetközi viszhangott keltett Ilan Halimi meggyilkolása. A 23 éves zsidót elrabolták, majd három hétig fogva tartotta a Barbárok elnevezésű, főleg muszlimokból álló csoport.

Egy radiátorhoz kötözték, ütlegelték és többször megkínozták. A banda 450 ezer euró váltságdíjat követelt a zsidó férfi családjától. A pénz átadására nem került sor, a félholt Ilan Halimire az utcán találtak rá Párizs külvárosában, testének nagy részét égési sebek borították, majd kórházba szállítás közben kiszenvedett.

Kövess minket -on és -en!

Amikor 2002-ben útjára indítottuk a felvonulást, Trianon ügye még szinte teljesen száműzve volt a közéletből. A nemzet szétszakításáról, a magyarságot ért történelmi igazságtalanságról alig esett szó, a hivatalos politika pedig kerülte a kérdést.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Az ötödik júniusi tárgyalási napot tartották Budapesten Simeon Ravi Trux, antifasiszta aktivista ügyében, aki a vád szerint részt vett a 2023-as támadásokban. Az utcán ezúttal a Betyársereg jelent meg jelentős létszámban a Fővárosi Törvényszék épületénél.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

1945 telén tekintettel az önkéntesek magas számára, a magyar Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére Neuhammerben a Waffen-SS második magyar fegyveres-gránátoshadosztályának felállításába kezdtek.

Tapasztalataim szerint kétféle módon védekeztek az emberek a lágerélet szörnyűségei ellen: egészségrontással, amitől a mielőbbi hazajutást remélték, és egészségkarbantartással a majdani hazatérés reményében.

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Kijevben, Lembergben és más városokban a második világháborús vezető, a tengellyel szövetséges Sztepan Bandera 117. születésnapjáról.

Ki árja, félvér, nem-árja – a félvérek és nem-árják jogállása – a nem-árják állampolgársága, házassága, hivatalviselése – a harctéri szolgálatból eredő kiváltságok, ésatöbbi.

Orvosi szakvélemények ismertetésével és kamerafelvételek bemutatásával folytatódott a bizonyítási eljárás az úgynevezett antifa-perben a Fővárosi Törvényszéken, ahol ismét bíróság elé állt a négy rendbeli, két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként bűnszervezetben elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével és bűnszervezetben, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletével vádolt Simeon Ravi Trux.

Öt Québecben szolgáló katonát függesztettek fel, miután előkerült egy 2023-as felvétel, amelyen egy házibulin nemzetiszocialista karlendítést mutatnak be.

Miközben a világ lélegzetét visszafojtva figyeli az USA és Izrael Irán elleni háborújának most éppen „béketárgyalással” álcázott állását, a közel-keleti terrorállam Libanont bombázza, ráadásul az „Örök sötétség” (sic!) hadműveleti név alatt.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.