Kövess minket 
-on és 
-en!
Mióta megindult Oroszország Ukrajna elleni inváziója, tömegesen kezdtek el menekülni a zsidók Oroszország területéről, annak ellenére, hogy nincsenek jelentős harci cselekmények az országban és a lakosság egyelőre minimálisan érzi csak a háború súlyát.
Elhagyta az országot többek közt Pinchas Goldschmidt is, Moszkva főrabbija, aki Magyarországon keresztül távozott, habár a zsidó közösséget célzó, diszkriminatív intézkedéseknek semmi nyoma Oroszországban.
Oroszország Ukrajna ellen indított inváziójának kezdete óta tömegesen vándorolnak külföldre az oroszországi zsidó közösség tagjai: nyolcból egy oroszországi zsidó már elhagyta az országot. A Zsidó Ügynökség becslése szerint, amely segít a zsidóknak a világ minden tájáról Izraelbe költözni, március óta 165 ezer oroszországi zsidóból 20 500-an távoztak Izraelbe, és további ezrek költöztek más országokba. Az izraeli visszatérési törvény (alija) értelmében bárki, aki igazolni tudja, hogy legalább egy zsidó nagyszülője van, jogosult az izraeli állampolgárságra.
Bár nem tapasztalni Oroszországon belül az antiszemitizmus fellángolását, a már távozott zsidókon felül is rengetegen gondolkoznak az ország elhagyásán. Az oroszországi zsidó származású Anna Shternshis, a Torontói Egyetem jiddis tanulmányok professzora és az oroszországi zsidó történelem szakértője szerint ennek az az oka, hogy valahányszor történik valami felfordulás, valami változás Oroszországban, a zsidók mindig úgy érzik, hogy „veszélyben vannak”.
Szerinte a most hirtelen kialakult, tömeges migráció, illetve az Oroszországot elhagyni tervező zsidók fejében motoszkál a „történelmi zsidóüldözések kísértete”. Ehhez hozzájárul szerinte az, hogy „az oroszországi hatóságok kiszámíthatatlanok, és rossz tendenciát mutatnak; a zsidók a propaganda egyik célpontjává válnak, mi hagyományosan jó eszköz vagyunk arra, hogy belső ellenségeket találjanak. A dédszüleim és a nagyszüleim szenvedtek azokban az időkben”.
Goldschmidt rabbi és a moszkvai zsidóság
Moszkvában a kommunizmus bukása óta hatalmas erőfeszítéseket tettek a zsidó közösség fejlesztésére, ebben az élen járt Pinchas Goldschmidt, aki Szovjetunió összeomlásakor költözött Oroszországba és 1993 óta a város főrabbija. De alig két héttel az idei háború után Goldschmidt rabbi és családja elhagyta Oroszországot, először Magyarországra, majd Izraelbe távozva. A háborútól való elhatárolódását úgy érezte, ki kell fejeznie, de félt, hogy ezzel „veszélybe sodorta volna magát és a közösségét”, így a menekülés mellett döntött.
Goldschmidt rabbi egy vele készült interjúban kitért arra, mi késztette őt távozásra. Úgy érezte, hogy február 24-én után „egy másik országban, egy másik Moszkvában ébredt”, ahol állítólag naponta kaptak jelentéseket tömeges letartóztatásokról, új rendeletekről és új törvényekről.
|
|
|
|
|
|
Szerinte érezni lehetett egyik pillanatról a másikra, hogy „sokkal nagyobb politikai nyomás nehezedik az életére”. Az interjúban azt mondta: korábban politikamentesen tudott foglalkozni a vallással, oktatással, a zsinagógák hétköznapjaival; az új, „megváltozott valóságban” viszont a kormány sokkal többet várt el mindenkitől, aki még mindig hivatalos vezető pozícióban bármely vallási közösségben.
A rabbi azt mondta: a közösség közvetlen megkereséseket kapott az orosz vezetéstől, melyekben elvárta a moszkvai politikai elit, hogy nyíltan fejezzék ki támogatásukat a különleges katonai művelet mellett. A zsidó közösség viszont már a háború elején eldöntötte, hogy az orosz hazafias törekvéseket nem fogják támogatni, ami aligha meglepő.
A háborút nem ellenző zsidó közösségek
Míg Goldschmidt rabbi és közössége megpróbálta csöndben megúszni a háborút, ez nem volt elmondható minden oroszországi zsidó közösségről. Ennek egy látványos pillanata volt, amikor a Chábád lubavics közösség befolyásos oroszországi rabbija, Alekszandr Boroda nemzetközi szankciós listára került, mivel bírálói szerint sokkal többet kellett volna tennie az ukrajnai háború ellen. A szankciót egy interjúja váltotta ki, amelyben a Kreml álláspontját megismételve azt mondta, hogy az oroszok célja megakadályozni a „neonácizmus” terjedését Ukrajnában. Boroda szerint azonban nyilatkozatát „szöveg-összefüggésből kiragadva” értelmezték.
A Boroda által vezetett Zsidó Hitközségek Oroszországi Szövetségéhez 180 közösség és mintegy 150 ezer fő zsidó tartozik. Egy korábbi interjújában Boroda a zsidó származású, Nagy-Britanniában élő orosz oligarcha, Roman Abramovics ellen hozott szankciókat kritizálta, nyilván azért is, mivel a szövetsége támogatásának 80 százaléka Abramovicstól származott. A média szerint Boroda Putyin bizalmasa, a rabbi viszont állítja, hogy a pandémia óta nem találkoztak, és addig is csak zsidó ügyekről beszéltek.
A Zsidó Ügynökség
2022 júliusának a végén láttak először napvilágot azok a hírek, amelyek szerint az orosz vezetőség a Zsidó Ügynökség (Szohnut) moszkvai irodájának a bezárására törekszik. A Zsidó Ügynökség egy kvázi kormányzati szervezet, amelyet 1929-ben hoztak létre, hogy világszerte segítse az Izraelben letelepedni kívánó zsidókat.
Az ügynökség moszkvai kirendeltségét 1989-ben hozták létre, és elsősorban a Szovjetunió összeomlása utáni zsidó kivándorlásban segédkezett, de azóta is aktívan részt vesz az Izraelbe irányuló zsidó bevándorlás előmozdításában. Az évek során mintegy 400 000 zsidó vándorolt ki Izraelbe Oroszországból és több mint egymillió zsidó a volt Szovjetunióból.
A Kremlhez köthető vélemények szerint Izrael a Zsidó Ügynökségen keresztül ösztönzi olyan dolgozók kivándorlását, akikre Oroszországnak állítólag szüksége van. Más vélemények szerint az orosz hatóságok azért kezdtek el intézkedni az ügynökséggel szemben, mert azt gyanítják, hogy illegálisan gyűjt adatokat orosz állampolgárokról a bevándorlásra való felkészülés során, ezzel megsérti a magánéletüket, és megsérti az orosz információmegőrzési törvényeket.
Az időzítés alapján inkább úgy tűnik, hogy Moszkva inkább Izraelre próbál közvetetten nyomást gyakorolni az ügynökség elleni retorikával, esetlegesen készülő intézkedésekkel.
|
|
|
|
|
|
Az orosz-iráni közeledés is az okok között szerepelhetett, mivel Irán a zsidó állam legfőbb ellensége, így az ő jószándékának a megnyeréséhez is kapóra jött az oroszoknak a Zsidó Ügynökség elleni vizsgálat.
Retorika szintjén azonban nem tapasztalható egyelőre az, hogy bármiben változott volna Oroszország és Izrael hivatalos viszonya. Erre utal az is, hogy a vizsgálat bejelentése után nem sokkal telefonon beszélt egymással Vlagyimir Putyin orosz és Jichák Hercog izraeli elnök. Ennek keretében Putyin megemlékezett a „zsidók pozitív szerepéről” Oroszország társadalmi és kulturális életében és a két elnök szóba hozta a Zsidó Ügynökség körüli kialakult helyzetet is, amely akár a helyzet enyhüléséhez is vezethet.
Zelenszkij, Ukrajna és Izrael
Izrael az orosz-ukrán háború kezdete óta semleges álláspontra törekszik, a háború elején viszont minimális segítséget küldtek az ukrán félnek egy rövidéletű katonai kórház, illetve sisakok és golyóálló mellények formájában. Ukrajna többször is segítséget próbált kérni Izraeltől, azonban Izrael ezeknek a kéréseknek nem tett eleget. Ennek a legfontosabb oka, hogy a zsidó állam számára stratégiai fenyegetést jelentő siíta Irán és szövetségesei Szíriában kifejezetten aktívak, és mivel az ország légterét az oroszok ellenőrzik, az ő beleegyezésükre van szükségük, hogy időről időre az izraeli légierő itt Iránhoz kötődő célpontokat bombázhasson.
Mindazonáltal egy sajátos helyzet állt elő, mivel Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij az ország zsidó közösségéből származik, így könnyen próbálhat „erkölcsi” nyomást gyakorolni Izrael államra. Március 4-én például az MTI által közölt beszédében Andrij Jermak, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kabinetfőnöke azt hangsúlyozta, hogy Ukrajna elnöke zsidó, és korábban zsidó miniszterelnöke is volt az országnak, a volt Szovjetunió egykori tagországai közül egyedüliként, így cserbenhagyása a zsidó állam részéről nem korrekt.
