Kövess minket 
-on és 
-en!
A Németországban 1938. november 9-én zajlott a Kristályéjszaka elnevezést a betört kirakatokból szertehulló üvegszilánkokról kapta.
A 67 milliós Németországban 1933-ban mintegy félmillió zsidó élt, jelentős részük egyáltalán nem asszimilálódott, habár német nyelven beszélt.
A nemzetiszocialisták már néhány héttel hatalomra jutásuk után, 1933. április 1-én bojkottot szerveztek a zsidó üzletek ellen, ezt követte a zsidók arányának korlátozása a felsőoktatásban, a zsidó tisztviselők nyugdíjazása. Az antiszemita intézkedéseket 1935-ben a nürnbergi törvények szentesítették, amelyek a zsidó fogalmát is meghatározták. A német vér és becsület védelméről alkotott jogszabály megtiltotta a házasságot és a nemi kapcsolatot zsidók és nem zsidók között, de egyéb rendelkezéseket is tartalmazott, a birodalmi állampolgárságról szóló törvény szerint a politikai jogok birtokosa, Reichsbürger (birodalmi polgár) csak német lehetett, mindenki más, így a zsidók is az alacsonyabb Staatsangehöriger (állampolgár) kategóriába tartoztak.
Az antiszemitizmus egyre szervezettebb formákat öltött. 1938-ban rendeletáradattal iktatták ki őket a közéletből, s az év végén egy párizsi gyilkosság nyomán kirobbantak az erőszakos villongások, amikor egy 17 éves, szülei Németországból való kitoloncolása ellen tiltakozó zsidó terrorista megölte a párizsi német követség titkárát. A feldühödött tömeg az 1938. november 9-ről 10-re virradó éjszaka legalább száz zsidót lincselt meg. Mintegy harmincezer gazdag zsidót elhurcoltak, a koncentrációs táborból csak azzal a feltétellel szabadultak, hogy vagyonukat hátrahagyva kivándorolnak. Az éjszakai támadások során felgyújtottak több száz zsinagógát, nyolcezer zsidó üzletet, ezek kirakatát betörték, zsidók lakásait fosztották ki és rongálták meg.
A porosz belügyminiszteri tisztséget is betöltő Göring a pogrom után a károk helyreállítását is a zsidó érdekvédelmi szervezetekkel fizettette meg, a feldúlt üzletekért járó biztosítási összegeket az állam elkobozta.
.jpg)
