Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

1956. október 23-án délután a budai Bem-szobornál hatalmas, százezres tüntető tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa az egyetemi ifjúság előző nap, a Műegyetemen megfogalmazott 16 pontból álló petícióját.

Az egyetemisták követelései pontosan megfogalmazták a magyar társadalomnak az elnyomó kommunista diktatúrával szemben tanúsított ellenérzéseit. A szovjet csapatok kivonását, teljes sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságot, többpártrendszert, valamint - többek között - a diktatúra bűnös vezetőinek bírósági felelősségre vonását követelő kiáltvány minden egyes felolvasott pontját hatalmas üdvrivalgás fogadta. Az óriásira duzzadt tömeg azonban a demonstráció után sem oszlott fel, mint ahogy a pártközpontban válságtanácskozó kommunista vezetők remélték, hanem kétfelé szakadt; a demonstrálók egy része a Kossuth térre vonult, hogy meghallgassa Nagy Imre beszédét, a tömeg másik fele pedig a Bródy Sándor utcába, a Magyar Rádió épületéhez ment, hogy beolvastassák a diákok követelését.

„A tömegnek akkor fegyvere nem volt. Fegyvert egyedül csak az ávósok használtak."

(Zólomy László honvédezredes, a Magyar Rádió védelmére kirendelt egység parancsnoka)

Zavar és mély válság a pártvezetésben, szabadság és demokrácia követelése a MEFESZ-ben

1956 októberére a kommunista diktatúra mély válsága és a rendszerrel szembeni elégedetlenség általános társadalmi feszültségbe torkollott. Rákosi 1956. június 28-i bukása és a Szovjetunióba történt távozása után egyre jobban elhatalmasodott a Magyar Dolgozók Pártján (MDP) belül kibontakozó vezetési válság. A bukott Rákosi helyébe ültetett Gerő Ernő – a hírhedt kommunista vezetői trojka ugyancsak hírhedt figurája – lényegében ugyanazt az ortodox sztálinista irányvonalat képviselte, mint Rákosi Mátyás.

Rákosi Mátyás a nevével fémjelzett gyűlölt kommunista diktatúra szimbóluma
FORRÁS: MTI

Rajk László és kivégzett társai 1956. október 6-i újratemetése komoly fordulópontot jelentett a kommunista zsarnoksággal szemben kibontakozó általános társadalmi elégedetlenségben. Az újratemetést követő napokban a pártvezetésen belüli reformkommunista csoport ugyanúgy aktivizálta magát, mint a szervezkedő egyetemi ifjúság, a rendszerellenes értelmiséget tömörítő Petőfi Kör, vagy a Magyar Írók Szövetsége.

Rajk és társai 1956. október 6-i újratemetése fontos mozzanat volt a forradalomhoz vezető úton
FORRÁS: FORTEPAN/BERKÓ PÁL

A rendszerellenes diákmozgalom szervezkedésében fontos mérföldkőnek számított 1956. október 16., amikor a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán újjászerveződött a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, a MEFESZ, az első, párttól független diákszervezetként.


A MEFESZ alakuló ülése Szegeden
FORRÁS: SZEGEDI SZÓ/MAGYAR NEMZETI MÚZEUM

A MEFESZ megalakulását bejelentő nagygyűlésen az egyetemisták a rendszer megreformálásával kapcsolatos követeléseiket is megfogalmazták. Az MDP-től és ifjúsági ernyőszervezeteitől független diákszövetség megalakulása országos láncreakciót indított el; mindössze két nap alatt a budapesti, a pécsi, a soproni és a miskolci egyetemisták is bejelentették csatlakozásukat.

1956. október 22-én a MEFESZ-hez tartozó diákszervezetek küldöttsége a Műegyetemen tartott nagygyűlést. A diákok a korábban megfogalmazott követeléseiket újabb és még radikálisabb követelésekkel kiegészítve véglegesítették 16 pontból álló petíciójukat.

A Parlament főbejárata elé épített emelvényen Rákosi Mátyás beszél. Sötét szemüvegben Gerő Ernő, a hírhedt trojka „szürke eminenciása”
FORRÁS: MAGYAR RENDŐR - FORTEPAN

A fontosabb követelések között első helyen állt a szovjet csapatok kivonása, a szabad választások kiírása, a többpárti demokrácia megteremtése, a sajtó és szólásszabadság, valamint a Rákosi-diktatúra főkolomposainak elszámoltatása. Az egyetemisták a Szovjetunióba menekült Rákosi Mátyás bíróság elé állítását, a politikai okokból bebörtönzöttek szabadon bocsátását, a koncepciós perek független testület általi felülvizsgálatát és a Szovjetunióba hurcolt foglyok azonnali hazaengedését is a valósi reformok elválaszthatatlan részének minősítették.

Az 1956-os forradalom békés megmozdulásként indult el, amit a hatalom brutális fellépése eszkalált fegyveres harccá
FORRÁS: FORTEPAN

Az egyetemi és főiskolai diákság politikai követelései azonban eleve elfogadhatatlanok voltak a pártvezetés számára, hiszen a kommunista vezetők a valódi demokratikus szabadságjogoktól úgy féltek, mint ördög a tömjénfüsttől.

Révai és Marosán lövetni akar, Ács Lajos Nagy Imrében látja a megoldást

A MEFESZ vezetősége bejelentette, hogy másnap, október 23-án szimpátiatüntetést szervez a Bem-szoborhoz, az október 19-én Lengyelországban kirobbant szovjet- és kommunistaellenes tüntetések támogatására. Az MDP Központi vezetőségét a nyár óta egyre jobban érezhető társadalmi erjedés ellenére váratlanul érte a MEFESZ bejelentése.

A Belgrádból megérkezett Gerő kezéből gyorsan kicsúszott az irányítás
FORRÁS: KOMMUNIZMUSKUTATÓ.HU

A tanácstalanságot még tovább fokozta, hogy az MDP Központi Vezetőségének első titkára, Gerő Ernő éppen Belgrádban tartózkodott hivatalos látogatáson. Éppen ezért október 23-án reggelre, az első titkár hazaérkezése utánra hívták össze a KV rendkívüli ülését.

A Központi Vezetőség másnap reggel nyolc órakor kezdte el a válságtanácskozást az Akadémia u. 17. szám alatti pártközpontban, amelyen az időközben hazaérkezett Gerő Ernő elnökölt. A legfontosabb napirend a délutánra meghirdetett egyetemista demonstráció ügye volt, amit súlyos fenyegetésként értékelt a pártvezetés.

Révai József (a képen középen) az ortodox sztálinista lövetni akart
FORRÁS: MTI

Az ultraortodox sztálinista Révai József, Rákosi egykori jobbkeze, valamint a véresszájú renegát ex-szociáldemokrata, Marosán György a karhatalom bevetését, és akár a legradikálisabb eszközök alkalmazását követelte az „ellenforradalmi kísérlettel" szemben. Velük szemben Ács Lajos politikai megoldást szorgalmazott, Nagy Imre bevonásával.

Nagy Imre miniszterelnökké választását és a sztálinista-rákosista bűnösök eltávolítását követelték
FORRÁS: FORTEPAN/JÁNOSI KATALIN

Az elhúzódó, indulatos, és nemegyszer személyeskedésekbe torkolló tanácskozást minduntalan megszakították a különböző szervezetek, az Írószövetség, a Petőfi Kör, vagy éppen a budapesti pártbizottság, a DISZ és a Szabad Nép szerkesztőségéből érkezett küldöttségek.

Végül felemás döntés született: a pártgrémium nem engedélyezte a tüntetés megtartását, ugyanakkor megtiltotta a tűzparancsot a karhatalom számára. A KV határozatát Piros László belügyminiszter nevében beolvastatták a rádióban is. A demonstráció betiltása azonban olajnak bizonyult a tűzre.

Fekete viharfelhők a pártközpont felett: érted haragszom elvtárs, nem ellened!

A MEFESZ bejelentette, hogy a délutánra szervezett demonstrációt a tiltás ellenére is megtartják. Az Akadémia utcai pártközpontban tanácskozó vezető grémiumot azonban még ennél is jobban megdöbbentette, amikor hírt kaptak arról, hogy a kommunista ifjúsági szervezet, a DISZ (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) szintén kinyilvánította csatlakozási szándékát a MEFESZ tüntetéséhez. A DISZ vezetősége azért döntött így a központi párthatározattal dacolva, hogy átvehesse a kezdeményezést a „reakciós hangadóktól” a régi és jól bevált bolsevik recept jegyében, mely szerint, „ha nem tudsz valamit megakadályozni, akkor állj az élére”.

A pártközpontban uralkodó zavart még tovább fokozták az alsóbb pártszervektől befutó tiltakozó telefonok és táviratok, valamint az ipari munkásság tömeges csatlakozási szándékáról szóló hírek. De az is súlyos pofonnak számított amikor a budapesti rendőrfőkapitány,

Kopácsi Sándor közölte, hogy felsőbb parancsra sem lesz hajlandó tüzet vezényeltetni a fegyvertelen tüntetőkre.

A honvédség magatartása szintén több, mint kérdésessé vált. Gerő és a Központi Vezetőség így csupán egyetlen fegyveres testület, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) párthűségére számíthatott.

Az Államvédelmi hatóság, a „munkásosztály ökle” a rákosista diktatúra legfontosabb elnyomószerve volt
FORRÁS: FORTEPAN

A tények arról győzték meg Gerőt és elvtársait, hogy nem rendelkeznek elegendő és megbízható karhatalmi erővel a gigatüntetés megakadályozáshoz, ezért a délelőtti döntésüket kényszerűen megváltoztatva, délután fél kettőkor bemondatták a rádióban, hogy a belügyminiszter mégis engedélyezi a demonstrációt.

„Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”

Még a szervezők sem számítottak arra a hatalmas tömegre, amely délután három óra körül a Bem-tér környékén összegyűlt. A Margit hídon vonuló sokaságból egyre gyakrabban harsant fel a „Ruszkik haza!", valamint a „Gerőt a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!" rigmus. Veress Péter, az Írószövetség elnökének felszólalását még elnyomta a tömeg zúgása. Amikor azonban az egyetemisták képviselői a Bem-szobor talapzatára állva hangosan felolvasták a 16 pontot, a petíció minden egyes pontjának elhangzásakor üdvrivalgás és dörgő éljenzés tört ki.


1956-ban elemi erővel tört fel a kommunista diktatúrával és elnyomással szembeni ellenállás
FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A diákokat Zbignew Herbert lengyel író követte, aki a lengyel–magyar barátságot éltette, valamint a lengyel és a magyar nép közötti történelmi szolidaritást méltatta.

A hangulat azonban akkor forrósodott fel végleg, amikor Sinkovits Imre az emlékmű talapzatára állva elszavalta a Nemzeti dalt, amelynek refrénjét, „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" vele együtt egy emberként visszhangozta a tömeg.


Sinkovits Imre szavalta el a Nemzeti dalt
FORRÁS: FORTEPAN / HUNYADY JÓZSEF

A pártközpontban azt remélték, hogy a tömeg majd kiadja magából a „gőzt "a demonstráción, és a tüntetés után az emberek szépen hazaballagnak. De a hatalmasra duzzadt tömeg nem oszlott fel; az emberek egy része a parlament elé vonult, mert híre érkezett, hogy Nagy Imre fog beszédet mondani, mások pedig a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéhez vonultak, hogy beolvastassák a MEFESZ 16 pontját.

A rádióhoz már kora délután óta érkezett a karhatalmi erősítés. A vezérkar főnöke Zólomy László ezredest bízta meg a rádió épületének védelmével. Az ezredes mindössze a Kistarcsáról felvezényelt vegyvédelmi század felett rendelkezett.

Hatalmas tömeg gyűlt össze a Bem-szobornál
FORRÁS: MTI/BOJÁR SÁNDOR

Az alegység azt a parancsot kapta, hogy ha a helyzet elfajulna, könnygáz bevezetésével oszlassák fel a tömeget. Zólomy ezredes viszont észrevette, hogy amíg a parancsnoksága alá rendelt vegyvédelmi század, illetve a Petőfi laktanyából a Rádióhoz vezényelt alegység a honvédelmi miniszter parancsát követve nem hozott magával lőszert, addig az épületben elhelyezett ÁVH-s zászlóalj éles lőszerekkel tárazta be a fegyvereit.

Az ávósok tűzkész fegyverekkel állták el a bejáratot, az emeleti ablakokba pedig golyószórókat állítottak fel.


Gerő Ernő a Magyar Rádió stúdiójában. Gerő beszéde olajat öntött a tűzre
FORRÁS: FORTEPAN

Este nyolc órára jelentős tömeg gyűlt össze a Magyar Rádió épülete előtt, és az azt környező utcákon. Ekkor hangzott el a rádióban Gerő Ernő beszéde, amelyben a délutáni tüntetést ellenforradalmi kísérletként értékelte, és szigorú retorziókat helyezett kilátásba a „zendülők" ellen. Mivel a környező házak ablakaiba több helyen is kitették a rádiókészülékeket, az utcán összegyűlt tömeg is hallotta Gerő beszédét, ami még jobban felkorbácsolta az indulatokat.

A tüntetők lövetésére kivezényelt harckocsik átállnak a felkelők oldalára

Benke Valéria, a Magyar Rádió rákosista elnöke a délután folyamán többször is megtagadta a MEFESZ 16 pontjának beolvastatását. Emiatt óráról órára tovább nőtt a feszültség a Rádió előtt várakozó tömeg soraiban. Nyolc óra után nem sokkal, a Gerő-beszéd okozta indulatok leszerelésére Fehér őrnagy, az épületbe rendelt ÁVH-zászlóalj parancsnoka Benkével egyeztetve csellel akarta leszerelni az indulatokat. Kiüzent a tüntetőknek, hogy engedélyezték a 16 pont közlését, és a diákküldöttség vezetői az egyik közvetítő kocsiból élő adásban bemondhatják a proklamáció szövegét.

Miközben gyűlt a tömeg a Rádió épülete körül, ledöntötték a diktatúra gyűlölt szimbólumát, a Felvonulási téren felállított Sztálin-szobrot is
FORRÁS: FORTEPAN/NAGY GYULA

A delegációt azonban egy olyan közvetítőkocsihoz kísérték, ami működésképtelen volt. Csakhogy gyorsan lelepleződtek az ávósok, hiszen az utcai ablakokba kihelyezett készülékekben egyetlen szó sem volt hallható abból a szövegből, amit a diákok a süket mikrofonokba mondtak.

A balul elsült otromba csel a végsőkig felfokozta az indulatokat, és ekkor, este kilenc óra körül csattant el az első lövés, amit több sortűz követett. A lövöldözés hírére a vezérkari főnök telefonon arra utasította Zólomy ezredest, hogy azonnali hatállyal vegye át az épületben lévő összes alakulat feletti parancsnokságot.

Gerő már október 23-án este szovjet beavatkozást sürgetett
FORRÁS: FORTEPAN/NAGY GYULA

Az ezredes elparancsolta az ávósokat az ablakoktól, és arra utasította őket, hogy húzódjanak le az épület udvarára. A saját embereit pedig azzal a meghagyással állította fel az ablakok mögött, hogy ha be akarnák törni a bejárati kaput, könnygázzal oszlassák szét a tömeget.

Október 23-ával vette kezdetét a forradalom
FORRÁS: FORTEPAN/KEVEHÁZI JÁNOS

Az amúgy is pattanásig feszült helyzet még tovább eszkalálódott, amikor a Nagy Imre-beszédtől csalódott tüntetők is megérkeztek a Rádióhoz. Ekkortájt jutottak a tüntetők lőfegyverekhez, amit egyrészt fegyvergyári munkások hoztak a helyszínre teherautókon, de a védőknek muníciót szállító gépjárművek lefoglalásával is számos lőfegyver került a tömeg birtokába.

A Bródy Sándor utca sarka 1956 októberében, az ostrom után
FORRÁS: WKIMEDIA COMMONS / FORTEPAN

A Rádió ostromának hírére a Honvédelmi Minisztériumban kitört a pánik. A minisztériumból néhány, a piliscsabai harckocsiezred állományába tartozó páncélost vezényeltek erősítésként a Rádióhoz. Amikor azonban az első T-34-es harckocsi nagy lánctalpcsörömpöléssel bekanyarodott az épület elé, a tankparancsnok nem a tömegre, hanem az épületre irányozta a harcjármű lövegét, és rommá lőtte az elreteszelt kaput, a többi páncélos pedig egyszerűen visszafordult.

A Rádió ostromával tört ki a világot megrengető magyar forradalom

Ezután az ávósok heves tüzelése ellenére, a szétlőtt kapun át beözönlöttek a felfegyverzett felkelők a Rádió épületébe. Az ÁVH-zászlóalj parancsnokát, Fehér őrnagyot fejbe lőtték, majd emeletről emeltre haladva véres tűzharcban felszámolták az ellenállást. Mind a mai napig vitatott, hogy kik adták le az első lövést. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után kiadott Fehér Könyv és a Kádár-korszak alatti történeti kánon szerint az „ellenforradalmi csőcselék" tüzelt először a védőkre.

Hegedűs András, aki ekkor még miniszterelnök volt, évtizedekkel később viszont azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy vagy Piros László belügyminiszter, vagy pedig Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter adta ki a tűzparancsot.

Hegedűs András miniszterelnök és Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter
FORRÁS: FORTEPAN

A szemtanú, Zólomy ezredes határozott állítása szerint az ávósok nyitották meg a tüzet, ami után az utcát, és a kapualjakat vérző holtestek tucatjai borítottak el. Az ávósok egyébként a segítségükre kivezényelt rendőrszakaszt, valamint a Bródy Sándor utcához érkezett páncélosok személyzetét is tűz alá vették.

A Bródy Sándor utca a Puskin utca irányából nézve az ostrom után: a romos épület a Magyar Rádió épülete, jobbra a Festetics-palota látható
FORRÁS: FORTEPAN

Mind a mai napig nem tudni, hogy hány halálos áldozatot követelt a forradalom első napja.

Éjszaka a környező kórházak lassan megteltek halottakkal és súlyos sebesültekkel. Az agyonlőtt – többnyire fegyvertelen – tüntetők közül csak 15 személynek ismert a neve, a legelső áldozat Mois János este fél kilenckor kapott halálos lövést, amelyet a Rádió épületéből adtak le.

A Rádió homlokzata az ostrom után
FORRÁS: FORTEPAN

A halottak száma összesen 200 és 300 fő között valószínűsíthető. A Magyar Rádió ostromával az október 23-án délután kezdődött békés tüntetés fegyveres felkeléssé vált, és ezzel kitört a világot megrengető magyar forradalom.

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE