Kövess minket -on és -en!

Abbahagyták Hollandiában az állítólag a visszavonuló németek által a második világháború idején állítólag elásott többmillió eurós kincs utáni kutatást.

Egy történésztársaság még egy utolsó ásatást végzett a Gelderland tartománybeli Ommerenben, ahol a feltételezések szerint a kincset elásták, de a remélt négy láda helyett csak néhány régi autóalkatrészt és egy puskagolyót találtak.

Az eredménytelen feltárások nyomán az önkormányzat befejezettnek nyilvánította a keresést.

1944 augusztusában Arnhemben bombatalálat ért egy bankot, sok értéktárgy szétszóródott. Az ékszereket, drága órákat és más tárgyakat állítólag német katonák találták meg és ásták el a Hollandia keleti részén fekvő Ommerenben.

Helmut Sonder német katona 1946-ban az mondta egy tanúvallomásban, hogy ő találta meg társaival az értékeket. Sonder azt állította, hogy lőszeresdobozokba rejtették a kincset, és 1945 tavaszán elásták.

A kincsről januárban szereztek nyilvánosan tudomást, amikor a Holland Nemzeti Levéltár nyilvánosságra hozta az elrejtett kinccsel kapcsolatos rajzokat és egy régi térképet, amelyen egy piros kereszt jelölte az állítólagos kincset.


Sokan kaptak kedvet az illegális kincskereséshez

Az értesülés nyomán megindult a hajsza a kincs után, amely – ha létezik – mai árfolyamon majdnem 11 millió eurót ér. Ommeren városa megtiltotta a magán kincsvadászatot és a fémdetektorok használatát, ennek ellenére sokan folytattak illegális ásatást. Az önkormányzat közlése szerint január óta tizenöten kaptak figyelmeztetést engedély nélküli ásatás miatt.

A tilalom továbbra is érvényben van, és az önkormányzat azt ígéri, hogy mostantól szigorúan betartatja azt. Amennyiben a kincset mégis megtalálnák, az államot illetné meg. A holland hatóságok 1946-ban indítottak kutatást a kincs után a levéltár szerint.
Még Sondert is elvitték a helyszín azonosítására, ő maga is ásott, de a kincset nem találták meg.

Sonder arra gyanakodott, hogy az egykori rangidős tiszthelyettese titokban más helyre vitte a kincset. A történészek és a hatóságok szerint a kincs aligha van Ommerenben.

Kövess minket -on és -en!

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák egyesült serege 1442. március 25-én győzték le az Erdélyre törő Mezid béget Szebennél. A diadal az egyik első volt Hunyadi török elleni sikereinek sorában, amelyek messze földön híressé tették a tehetséges hadvezért.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

A nemzetiszocialista vezérkar tagjai között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."