A „magyar forradalomért való lelkesedés” miatt, vagy 1956-ot csupán ürügyként felhasználva 257 személy ellen alkalmaztak megtorlást a Szovjetunióban. 

A Szovjetunió legfelsőbb bíróságánál fellelt összesítés szerint 1957-ben 599 esetben hoztak ítéletet a szovjetellenes agitáció ügyében, ezek 8,2 százaléka (vagyis 49 eset) tartalmazott „magyar komponenst”. Nemcsak a magyar néppel való szolidaritás kifejezéséért fenyegetett láger, de magáért a magyar téma megvitatásáért, egy nyilvánosan tett utalásért, hogy a Szovjetunióban is alakulhatnak hasonlóképpen a dolgok.

A szovjet főügyész vonatkozó rendelete „különösen veszélyesnek” minősítette a magyarországi eseményekkel kapcsolatos „nem ortodox” kijelentéseket. Egy nemrég ismertetett statisztika szerint 1959-ben tizenegy, 1960-ban három, 1961-ben egy, 1962-ben három, 1961-ben egy és 1971-ben is egy ítélet született ilyen ügyekben: az utolsó esetben egy ogyincovói sofőrt ítéltek el egy kétsoros rigmus miatt. Magyar hivatkozással a Szovjetunió 15 köztársasága közül 10-ben indítottak eljárást, közülük a legtöbbet Oroszországban (29-szer) és Ukrajnában (12-szer.)

Az esetek jó része levelekkel, naplóbejegyzésekkel, versekkel, szamizdatkiadványokkal, ellenzéki körökben vagy nyilvánosan, olykor alkoholos befolyásoltságban tett kijelentésekkel kapcsolatos. Ugyanakkor a litvániai Kaunasban például 1956 novemberében 20-30 ember a városi pártbizottság épülete előtt a magyar forradalmat éltette és szabadságot követelt. Jaroszlavlban a november 7-i hivatalos ünnepségen egy Vitalij Lazarjanc nevű kilencedikes tanuló kibontott egy transzparenst, amelyen a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását követelte.

Ivan Szerov a magyar forradalom elfojtásában játszott szerepet, aki 1954 és 1958 a szovjet Nemzetbiztonsági Bizottság (KGB) elnöke volt. Szerov ugyanúgy csellel, tárgyalásokat ígérve fogta el a magyar katonai vezetést, mint 1944-ben a lengyel Honi Hadsereg parancsnokait. Petrov szerint Nagy Imre és a magyar forradalom sorsát az pecsételte meg, hogy a miniszterelnök bejelentette a Varsói Szerződés szervezetéből való kilépést. A magyarországi beavatkozás nyomán 10 609 szovjet katonát és KGB-st tüntettek ki Lenin- és Vörös Zászló Renddel.

Kun Miklós, a Károli Gáspár Református egyetem professzora a forradalom és szabadságharc nemzetközi vetületeiről nemrég tartott előadásában elemezte a nagyhatalmak és a környező országok szerepét, bemutatva a magyar diplomácia bénultságát. Kitért egyebek között arra, hogy Charles Bohlen moszkvai amerikai nagykövet és John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere egyértelműen a szovjetek értésére adta, hogy Washington nem kíván beavatkozni Magyarországon.

Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogtörténész szakértője ugyanezen előadáson a megtorlásokról törvényi aspektusairól szólva a többi között arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956 miatt több embert végeztek ki Magyarországon, mint a korábbi forradalmak és háborús cselekedetek miatt. a megtorlásokban több mint 1000 bíró és 100 ügyész nem volt hajlandó részt venni. Rámutatott, hogy az elítéltek döntő többsége nem vett részt a harcokban, de tevékenységével azt bizonyította, hogy alkalmas lenne vezetőnek egy alternatív rendszerben.

A moderátor, Nyikolaj Szvanyidze történész-újságíró felidézte, hogy egyszer a forradalom évfordulóján forgatott Budapesten, ahol nem tartotta helyénvalónak, hogy oroszul szólaljon meg, amikor meggyújtották az emlékezés gyertyáit. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szabadságharc leverése eltörölte a második világháborúban győztes szovjet rendszerről kialakult, romantizált képet. Megmutatta annak valódi jellegét, csakúgy, mint a hruscsovi "enyhülés" határait.

Szvanidze szerint "a magyar nép bosszúja volt 1956-ért", hogy azok, akik szovjet részről részt vettek a forradalom elfojtásában évekkel később felgyorsították a Szovjetunió bukását. Mint mondta, hogy elsősorban Jurij Andropov későbbi pártfőtitkárra és Vlagyimir Krjucskovra, a KGB utolsó elnökére gondolt. Balla János moszkvai magyar nagykövet méltatta, hogy a két ország tudósai most már nemcsak szabadon, hanem együtt is beszélhetnek 1956 érzékeny témájáról, kimondva eddig ki nem mondott dolgokat. Hozzátette, hogy a történészek keddi kerekasztal-beszélgetése a második volt a maga nemében. Reményét fejezte ki, hogy a párbeszéd folytatódik és újabb tények megismeréséhez vezet majd.