Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az 1980-as, 90-es évek voltak a futballmezek aranykorszaka, amikor a könnyű poliészterből készült trikók leváltották a kevésbé szellőző és nehéz pamutmezeket.
Az új anyagoknak és a technológia fejlődésének köszönhetően a tervezők fantáziája szabadon szárnyalhatott, ennek eredményeként pedig minden korábbinál színesebb és extravagánsabb mezek lepték el a pályákat. Elég csak Jorge Camposra, a mexikói válogatott kapusára gondolni, aki úgy nézett ki az 1994-es világbajnokságon, mint egy papagáj.
Mások szerint viszont olyan rettenetes mezek születtek ebben a két évtizedben, főleg a kilencvenes években, amelyeknek sosem lett volna szabad napvilágot látniuk. Elrettentő példaként szokták emlegetni a Hull City 1992/93-as szezonban használt tigriscsíkos mezét vagy a Bochum szivárványos mezét a 98/99-es idényből.
Bármennyire is megosztók voltak ezek a mezek, egyiket sem tiltották be, nem vonták ki őket a forgalomból. Nem úgy, mint a Fiorentina harminc évvel ezelőtti idegenbeli mezét, ami tele volt horogkeresztekre emlékeztető mintákkal.
1991 és 1993 között a nagy olasz sportszergyártó, a Lotto volt a firenzei klub mezbeszállítója. Az 1992/93-as szezonra egy kellemes megjelenésű idegenbeli mezt terveztek a csapatnak, a hagyományoknak megfelelőan a fehér szín dominált rajta, az egyediségét pedig a lila vállak és az azokon lévő bonyolult geometriai alakzatok adták.
A szerelés kezdetben jó fogadtatásra talált, a szurkolók és a játékosok is szerették – egészen addig, amíg a zsidók és elvbarátaik ki nem szúrták, hogy a labirintusszerű vonalak több helyen is úgy keresztezik egymást, hogy horogkeresztet, avagy szvasztikaszerű ábrákat formáztak. A közösségi média előtt világban ez megdöbbentően sokáig senkinek sem tűnt fel, a Fiorentina 1992 őszén több mérkőzést is gond nélkül lejátszott a mezben. A szerelés körüli felhajtás november végén, két egymást követő idegenbeli meccs után kezdődött.
A l'Unità című újság – amit az Olasz Kommunista Párt hivatalos lapjaként alapítottak – egyik szélsőbalos olvasója szúrta ki a mintázatot a Fiorentina mezén, ami után tollat és papírt ragadott, és levélben fejezte ki felháborodását a felfedezés miatt. Pár nappal később már a Corriere della Sera és a többi nagy olasz napilap is verte a tamtamot a Fiorentina mezével kapcsolatban.
|
|
|
|
|
|
|
|
Manapság bármely klub instant „szalonképtelenné” válna, ha horogkeresztekkel hoznák összefüggésbe, de különösen egy olyan klub számára volt kellemetlen ez, amely kényszeresen igyekezett megtagadni a múltját. A Fiorentina ugyanis részben Luigi Ridolfinak, Benito Mussolini Nemzeti Fasiszta Pártjának tagjának köszönheti alapítását, az 1931-ben átadott stadionjukat pedig eredetileg Giovanni Bertáról, egy fasiszta harcosról nevezték el.
A Fiorentina az ügy kipattanása előtt négy bajnokin játszott a sajtó által később megkifogásolt szerelésben. A klub és a mezgyártó a szezon közepén közleményben tisztázta, hogy a „szerencsétlen optikai hatás” csupán a véletlen következménye, ám ennek ellenére lecserélik a mezt. A Lotto gyorsan előállt egy új, lényegesen egyszerűbb, teljesen fehér vendégszereléssel, ami mentes volt mindenféle motívumtól, egyedül a gallérján és ujján húzódó vékony lila csík dobta fel valamelyest.
Gigi Radice, a csapat akkori edzője is kifejtette véleményét az üggyel kapcsolatban: „Örülök a Fiorentina és a Lotto közös megegyezésével hozott döntésnek, hogy megváltoztatjuk az idegenbeli mezeket. Ahogy tegnap Nápolyban mondtam, sem én, sem a játékosok nem vettük észre, hogy a Lotto, a mezeket és a cipőket szállító cég keresztbe tett motívumai horogkeresztet formáznak. Nagyon örülök a döntésnek, mert ez megerősíti, hogy a Fiorentina és maga az iparág is jóhiszemű volt. Nem hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutott volna horogkeresztet csempészni egy futballmezre” – mondta.
Ahogy a betiltott tárgyak többsége, úgy ez a mez is kultikus lett, a mezgyűjtők manapság az egyik legkeresettebb és legértékesebb meznek tartják. Ugyanakkor a Fiorentina-szurkolók körében már kevésbé népszerű, nem utolsósorban azért, mert arra emlékezteti őket, hogy szeretett klubjuk a 16. helyen fejezte be a szezont, ami azt jelentette, hogy 54 évnyi első osztályú tagság után kiestek a másodosztályba. Pedig akkoriban még olyan világklasszisok fociztak Firenzében, mint Dunga, Stefan Effenberg, Brian Laudrup és Gabriel Batistuta.
A Lotto az eset után nem vetette el teljesen ezt a mintázatot, egy évvel később pont az izraeli Maccabi Haifa egyik mezéhez használták fel, de pont annyi módosítással, hogy még véletlenül se ismétlődhessen meg a „horogkereszt-hatás”.
