Kövess minket -on és -en!

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

Íme, néhány példa a jelenség abszurd voltának illusztrálására.

Az Illinois-i Egyetem tudatlan tudósai a fehéreket okolják az amerikai feketék magasabb csecsemőhalandósági (IFM) arányáért. Annak ellenére, hogy sziklaszilárd bizonyítékok éppenséggel azt tanúsítják, hogy a világ összes kevert rasszú népességében (beleértve az amerikai feketéket is) magasabb az IFM. Mivel az USA-ban a fekete csecsemők valamivel több mint kétszer olyan gyakran halnak meg életük első évében, mint a fehérek, ennek okát a tanulmány készítői természetesen a „rasszizmusban” találják meg, szerintük ugyanis „a fekete anyák az életük során tapasztalt faji megkülönböztetés miatt kisebb valószínűséggel hordják ki gyermekeiket a teljes terhesség végéig”.

Aki a legcsekélyebb mértékben is ért a rassz és a genetika világához, az tudja, hogy az amerikai feketék nagyrészt vegyes népesség, és a szó abszolút genetikai értelmében nem afrikaiak, mert legalább 25 százalékban európaiak vagy amerikai indiánok génjeit hordozzák. Ez a tény persze szabad szemmel is nyilvánvaló, de a jelek szerint nem a modern tudósok számára, akiknek fogalmuk sincs a rasszokról. Márpedig más országokban, például Dél-Afrikában végzett felmérések egyértelműen bebizonyították, hogy a kevert rasszú (mulatt) népességekben magasabb a csecsemők halálozási aránya, mint a homogén (fehér és fekete) csoportok esetében, amiért tehát legfeljebb a genetika hibáztatható.

A fehérek felelősek azért is, mert nincs elég fekete férfi orvos Amerikában, ugyanis történelmi mélypontra süllyedt az orvosi pályára készülő fekete férfiak aránya. 1986-ban a néger orvosi egyetemi diplomások 57 százaléka férfi volt, 2015-re azonban ez az arány 35 százalékra csökkent. A probléma kivizsgálására hivatott bizottság szerint a csökkenés oka a „rasszizmus és a diszkrimináció” – természetesen a fehérek részéről. Jelentésükben a következőket állapítják meg: „A fekete férfiak egyre inkább alulreprezentáltak az orvosegyetemeken és az orvosi szakmában. […] növekvő hiányuk az orvostudományban különösen aggasztó, mert… kedvezőtlen következményekkel járhat az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, a minőségre és az eredményekre nézve a fekete amerikaiak és általában az amerikaiak körében.” Azt az állítást, hogy a „fehér rasszizmus” áll a fekete férfi orvosok hiányának hátterében, rögtön képtelenségnek minősíti a jelentés azon beismerése, hogy valójában ma több fekete van az orvosi egyetemeken, mint valaha, és hogy a fekete férfiak arányos csökkenésének oka egyszerűen az, hogy „a fekete nők nagyobb számban képzik magukat orvosnak”.

Egy diszkriminációszakértő-nő (Amerikában már ilyen izé is létezik) elmondja, hogy az egyik ígéretes stratégia az orvosi egyetemek sokszínűségének növelésére az, hogy kisebb hangsúlyt helyeznek a felvételi eljárás során a szabványosított tesztekre, amelyek „hozzájárulnak ahhoz, hogy még nagyobb faji egyenlőtlenségek legyenek a diákságban”. Más szóval, az orvosi egyetemre való bejutáshoz szükséges „szabványos tesztek” a kompetencia, az intelligencia és a képességek tekintetében „rasszisták”, mert a feketék – legalábbis a szerintük elvárt arányban – nem tudnak megfelelni nekik. Ismét a fehéreket hibáztatják tehát a saját kudarcaikért. Ez a hozzáállás része a rendszerszintű fehérellenes rasszizmusnak, amelyet a hatalom és a kontrollált média bátorít, és amely mára a faji különbségek megmagyarázásának szokásos ürügyévé vált a „minden a fehérek hibája” szlogen jegyében.

Amerika egyik legrégebbi feketepárti lobbicsoportja (NUL) a „fehér rasszizmust” okolja azért is, mert a techcégek alkalmazottainak elenyésző hányada fekete. A NUL szerint a feketéket, akik „a mobileszközök első számú tulajdonosai közé tartoznak” (a szegény nyomorgók, akiknek nagy része a fehérek fizette adókból finanszírozott segélyekből él), eléggé el nem ítélhető módon „nem veszik figyelembe, amikor a közösségi média és a techcégek felvételeinek ideje van”. A tűrhetetlen állapotért a „fehér rasszizmus” hibáztatva a NUL azt követeli, hogy „a közösségi média és a vállalatok vezessenek be biztosítékokat és céges megoldásokat annak érdekében, hogy a kisebbségek ne maradjanak le a digitális forradalomban”. Annál is inkább, mert a Google, a Facebook és a Twitter legutóbbi „egyenlő foglalkoztatási lehetőségekről” szóló jelentéseiből kiderült, hogy 41 ezer alkalmazottnak munkát adó együttes létszámukból mindössze 758 fő, azaz 1,8 százalék fekete.

Kövess minket -on és -en!

„A »Lázadó Franciaország« (LFI) egy antifasiszta aktivista megmentésére sietett, akinek Magyarország kéri a kiadatását erőszakos cselekmények miatt” – írta meg a Le Figaro.

Hivatalosan is visszalépett az önkormányzati választástól Soltysiak Edina táti független képviselőjelölt – írta meg a Telex.

A második világháború egyik leghíresebb repülőgép-párbaja a brit Supermarine Spitfire és a német Bf 109-es között zajlott le. Ebben igen nagy része volt a hajtóművek teljesítményének.

A rendőrök elfogták két feltételezett kivitelezőjét a hétfőn történt józsefvárosi rajtaütésnek, ahol öt-hat kapucnis, feketébe öltözött aktivista vette kezelésbe a Fáklya nevű szélsőséges baloldali szervezet vetítését a józsefvárosi „Kesztyűgyár” nevezetű közösségi házban.

Elmélyülő külső és belső konfliktusok, olyan súlyos társadalmi törésvonalak, melyet még Magyarország is megirigyelne, etnikai krízis, romló közbiztonság. Igen, ezek az Amerikai Egyesült Államok mindennapjai, de Joe Biden kormányának (már amennyiben elfogadjuk, hogy beszámítható és ő irányít) vannak fontosabb dolgai is, például a Nordic Resistance Movement (NRM) kriminalizálása.

Niedermüller Péter, Erzsébetváros zsidó polgármestere múlt héten tette közzé a Facebook-oldalán, hogy tudomása szerint „neonácik gyülekezőhelye” egy Damjanich utcai pinceklub.

1908. június 12-én született Otto Skorzeny, a Waffen-SS egyik leghíresebb katonája, aki többek között merész ejtőernyős és kommandós akcióival szerzett magának hírnevet.

Korábban az athéni magyar nagykövetet támadták meg szélsőbaloldaliak, most Stuttgartban rongálták meg a magyar konzulátus épületét a Budapesten fogva tartott bűnöző, Ravi Trux elvtársai. Az esetről a Stuttgarter Nachrichten nyomán a Magyar Jelen számolt be.

A szerb hatóságok kiemelték a Dunából a második világháború idején elsüllyesztett egyik német hadihajóroncsot. A folyam mélyén még további mintegy negyven roncs található, amelyekben mindmáig ott hevernek az egykori robbanóanyagok.

„Tovább építjük a forradalmi kommunizmust Magyarországon, hogy az egész emberiség felszabadulhasson a kapitalizmus pusztító járma alól!” – olvasható a nyíltan szélsőbaloldali Fáklya mozgalom közösségi oldalán.

Egy párizsi zsidó férfit megtámadott két fiatal, akik megpróbálták megerőszakolni, miután felfedeztek a telefonján egy izraeli zászlót.

1943 elejére az SS vezetése a múlt évben engedélyezett 30 000 fős keretet időközben 50 000 főre akarta emelni Magyarországon.

Hanna S., egy német antifa terrorista ellen emeltek vádat Németországban. A német ügyészek szerint a vádlott feltételezhetően ahhoz a bandához tartozott, amely erőszakos támadásokat hajtott végre Budapesten.

1945 májusában lezárult a második világháború az európai hadszíntéren, a Nagynémet Birodalom kapitulált. A nyugati szövetségesek és a Szovjetunió érdekbarátsága véget ért, és szinte azonnal azt kezdték el tervezgetni, hogyan tudnának egymással leszámolni.

„Ne egyen annyit Carius, ha haslövést kap, nem tesz jót!” Tréfálkozott Schwaner őrnagy Otto Cariusszal, a Wehrmacht 502. nehézpáncélos-osztálya 2. századának parancsnokával 1944. július 24-én reggel.