Kövess minket -on és -en!

Uju Anya, a pennsylvaniai Carnegie Mellon Egyetem professzora nem sokkal a királynő halála előtt Erzsébetet „nyomorult nőnek” és „népirtó gyarmatosítónak” nevezte, aki „egy tolvaj, erőszakoló, népirtó birodalom legfőbb uralkodója”.

„Hallottam, hogy egy tolvaj, erőszakoló, népirtó birodalom fő uralkodója végre haldoklik. Legyen gyötrelmes a fájdalma” – tweetelte, amit később törölt a negatív visszhangok tömkelege után.

Egy következő tweetben a néger mégis újra azt írta: „Ez a nyomorult nő és a vérszomjas trónja a család mindkét ágán átb*szta őseim generációit, és ő felügyelte azt a kormányt, amely támogatta a népirtást, amelyet a szüleim és a testvéreim túléltek. Haljon meg kínok között”.

(That wretched woman and her bloodthirsty throne have fucked generations of my ancestors on both sides of the family, and she supervised a government that sponsored the genocide my parents and siblings survived. May she die in agony. — Uju Anya (@UjuAnya) September 8, 2022)

Egy brit Twitter-felhasználó erre a következőképpen reagált: „Miért kívánod holtan az egyetlen királynőnk, Erzsébet halálát?”

Uju Anya erre azt replikázta: „Nem kívánom neki a halált. Már most is haldoklik. Olyan gyötrelmesen fájdalmas halált kívánok neki, mint amilyet ő okozott emberek millióinak”.

„Egy ilyen poszt nem várható el egy ilyen szintű embertől. Ilyet még a legnagyobb ellenségednek sem mondasz” – reagált egy másik Twitter-felhasználó, akinek válaszul odavetette: „B*zd meg a népirtó gyarmatosítók iránti tiszteleted.”

A királynő halálhírét követően Anya ismét a Twitterre lépett, hogy megerősítse, hogy „semmi mást nem fog kifejezni, csak megvetést” az uralkodó iránt, aki véleménye szerint „egy olyan kormányt felügyelt, amely támogatta a népirtást, és amely lemészárolta és kitelepítette a fél családját”.

Az nem derült ki, hogy az Észak-Amerikában, egy egykori brit gyarmaton, civilizált környezetben élő és dolgozó néger családját tulajdonképpen hol és kik mészárolták le, de a cikk megjelenését követően a Carnegie Mellon Egyetem közleményt küldött a Breitbart News számára, melyben a következő szerepel:

„Nem helyeseljük az Uju Anya által ma a személyes közösségi média fiókján közzétett sértő és kifogásolható üzeneteket. A szabad véleménynyilvánítás a felsőoktatás küldetésének központi eleme, azonban az általa megosztott nézetek egyáltalán nem képviselik az intézmény értékeit, sem a diskurzus normáit, amelyeket igyekszünk előmozdítani.”

Kövess minket -on és -en!

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

Az 1944. évi fogságba esésem után a zaporozsjei 100/1-es hadifogolylágerben kerültem. Repülőgépgyárba jártunk munkára. 

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

"A védők létszámát az ostromot vezető Malinovszkij marsall jelentősen túlbecsülte, mivel nem sikerült az eredetileg tervezett 2-3 hét alatt elfoglalni a várost, Sztálin felé igazolásképpen a "hiányzó" hadifogoly-létszámot civilekkel, egyenruhás postásokkal, kalauzokkal, vasutasokkal, de sokszor nőkkel és gyerekekkel is pótolták (Malenkij robot), akiket elit kommandósként mutogattak. Több tízezren lettek úgy évekre hadifoglyok, hogy egy hadseregnek sem voltak tagjai..."

Gömbös Gyula egykori miniszterelnök fia katonatisztként fontos szerepet játszott a magyar rohamtüzérség létrehozásában. Gömbös Ernő a nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc mellett szolgált szárnysegédként.