Kövess minket -on és -en!

A pénteki, illetőleg hétvégi események után már semmi nem lesz ugyanolyan, mint annak előtte, már ami a magyarországi szélsőjobboldal és az internacionális antifasiszta szerveződések kapcsolatrendszerét illeti.

A nemzeti oldalon futótűzként terjedt a hír az Antifa erőszakos viselkedéséről, amely szükségszerűen megváltoztatja a hazai szélsőjobb hozzáállását is. Az Antifa részéről a vörös vonal átlépése, vagyis a nyílt erőszak alkalmazása az eddig lenézendő hülyegyerekek csoportosulásából átbillentette őket egy másik halmazba, egy olyanba, amelytől minél hamarabb meg kell szabadulni, és amelyet minél hamarabb meg kell törni. A dolgot legjobban talán Tyirityán Zsolt szavai foglalják össze, aki a sorsfordító napokat úgy összegezte, hogy „innentől máshogy lesznek intézve a dolgok".

Amikor arról beszélünk, hogy a történelem során, ami felütötte a fejét Nyugaton (legyen az jó vagy rossz) hazánkban is megjelenik (a másféle kereteknek köszönhetően régebben ez akár 50-100 év is lehetett, ez az időintervallum mára már jelentős mértékben redukálódott), akkor nem csak a széles rétegek által is érzékelhető jelenségekre (divat, zene, alkalmazások népszerűsége stb.) gondolunk, hanem társadalmi-politikai vetületekre is. A harcos antifasizmus jelenléte nyugaton több évtizedes múltra tekint vissza, ezek az államok pedig vagy szemet hunynak a tevékenységük felett, vagy egyenesen támogatják őket. Pártokhoz, lobbiszervezetekhez vannak bekötve, a korszellemhez illő népszerű kifejezéssel élve hálózatokat hoztak létre. Aki visszafogottan követi az eseményeket, és nem tekint tőlünk nyugatra, az azért lepődhetett meg a múlt hétvégi eseményeken, mert az Antifa magyarországi ága eddig jórészt olyan elemekről volt ismeretes, akik évente egyszer, a Becsület Napján kimennek vonaglani egyet, majd az év maradék 364 napján a billentyűzetet püfölik, Facebookon „náci posztokat” jelentgetnek, és a kommunista töltetű belvárosi szórakozóhelyeken szidják a fasizmust. Nos, ez a hosszú hagyomány szakadt meg múlt hétvégén, amely innentől más besorolásba helyez minden olyan személyt, aki az Antifához köthető.

Az előbb felvázolt trendáramlás miatt egyértelmű volt, hogy a terrorszervezetként funkcionáló harcos antifasizmus Magyarországra is utat talál, a harcos szó pedig itt a szó legnegatívabb értelmében használatos. Akik ugyanis hátulról, csoportosan, öltözködés alapján támadnak meg járókelőket, azokat a magyar szélsőjobboldal sem ellenfélként, hanem ellenségként fogja kezelni az arra méltó bánásmóddal együtt. Utóbbi egyébként reakció és ellenreakció szempontjából is csillagos ötösre vizsgázott, amelyet különösen felértékel tény, hogy a terroristák felbukkanásának pontos időpontját természetesen nem lehetett tudni, sőt, megvallom őszintén, jómagam nem sejtettem, hogy erre már 2023-ban sor kerül.

A célkitűzések tehát világosak, az antifasiszták alkalmazott módszerei pedig azokban is megütközést keltettek, akik azt sem tudták, miről van szó, csak annyit láttak, hogy 10-en rugdalnak egy földön fekvő embert. A szélsőbal „bemutatkozása” tehát nem éppen öleli fel a többségi társadalom akaratát, amire a „nácimentesítés” alkalmával hivatkozni szoktak. Mindezek fényében ugyanakkor szükséges, hogy az átlagember is megismerje az antifasiszta mozgalmak gyökereit, célkitűzéseit, különösen azért, mert a szalonjobboldal ismét két kapura játszik. Egyik oldalról sokadszorra megingott a „biztonságos Magyarország” álomképe, hiszen a terroristák egy része külföldről érkezett, ami azt jelenti, hogy minden gond nélkül átkeltek az államhatáron, s töltöttek el napokat feltűnés nélkül Magyarországon, másik oldalról pedig nem tudni még, a „rendőrség szigorú fellépése” milyen valódi büntetést jelent majd a brutális támadások elkövetői számára.

Bizony, nehéz ismét tisztán látni. Megjelent a balos média szokásos szerecsenmosdatása, de másik oldalon ott vannak már Bayer Zsolték, akik szerint az antifasiszták „nácik". Persze nem csak az átlagember lehet összezavarodva, de az említett két oldalt sem irigylem. A balos médiának ez egy meglehetősen nehezen védhető felállás, a szalonjobboldal pedig láthatóan kezd belezavarodni a saját értelmetlen zsargonjába és mivel az antifasiszták elleni harc merőben más hozzáállást követel, mint ami nekik rendelkezésre áll, ezért inkább ők is „nácizásba” kezdenek, ezzel ugyebár nem lehet mellélőni.

Nem. Az Antifának nem hiába az a neve, ami. Nem a megalkuvó szalonjobboldaltól félnek, hanem attól az ideológiától, amely egyedül a történelem során helyén tudta kezelni őket. Ezt az ideológiai harcot a szalonjobboldal pedig nem érti és nem is akarja megérteni.

Sokszor mondtam már, hogy érdemes minden kedves olvasónknak ellenséges médiát is fogyasztani. Ez alól én sem vagyok kivétel, ennek eredményeképpen ezzel a két (ha a médiamunkást is idevesszük, három) macskajancsival kezdtem a napot. „Béla” és „Anna” annyira bátor antifasiszta harcosok, hogy még a nevüket sem vállalják, pedig Anna mögött vélhetően ott áll a német balos politika is, hiszen egy német „nácítlanító” kampány munkatársa, amelyről egyébként nem sokat találni a neten. Persze még a Mérce sem teheti azt meg, hogy maszatolás nélkül, teljes mellszélességgel a lincselők mellé álljon, így inkább világnézeti dolgokról volt szó az interjúban. Utóbbi nem is baj, hiszen maga az utcai harc már „csak” a végtermék egy dúló metapolitikai, ideológiai háborúban.

E szerint az antifasiszták rövid-hosszútávú célja a lehetséges nemzetiszocialista kapcsolatfelvétel akadályozása, a vélt vagy valós hálózati kapcsolatok felszámolása, egy összeurópai ébredés szétverése. A vak is látja, hogy ezen célok mentén a fizikai erőszak is megengedett a kommunizmus évtizedei alatt már megismert „nagyobb jó” oltárán. E mellett külön örömmel töltött el, hogy „Anna” és „Béla” is észrevette azt, amit én pont boldogan nyugtáztam pár nappal ezelőtt a budavári kitörésről szóló publicisztikámban. E szerint a magyarországi szélsőjobboldal sikeresen adott mítoszt Budapest ostromának, újrateremtve ezzel annak jelentőségét. A történelmi kérdésekben történő metapolitikai szemléletváltást ők természetesen „hazugsággyártásként” élik meg, sőt, a magyar államot és a rendőrséget azzal vádolják, hogy nem eléggé állják útját a nemzetiszocialista törekvéseknek, sőt, már-már azt sugallják, hogy egyenesen cinkosai a szélsőjobbnak. Úgy látszik, „Anna” és „Béla” nem olvas elég Kuruc.infót, mert akkor tudhatnák, hogy az orbáni rendszer zéró toleranciával viseltet a szélsőjobb iránt, ez a filoszemita beállítottsága miatt már-már kötelessége is.

Összességében eddig úgy tűnik, az új időszámítás hajnalán a magyarországi szélsőjobboldal további erősödésre számíthat, úgy metapolitikai, ideológiai, politikai téren, mint az utcán, különösen, ha továbbra is sikerül lakat alatt tartani az internacionalistákat, akik egyelőre defenzívában vannak. Az erőszakos, terrorista módszerekkel operáló nyugati mintájú Antifa megérkezett, magától nem fog eltűnni, ám kellő izolálásuk partvonalon tarthatja őket, különösen, ha módszereiket az ún. „átlagember” is elítéli. Mindezek tükrében persze továbbra is a (meta)politikára és a mítoszgyártásra kell összpontosítani, ezt pedig nem a Bayer Zsolt-féle szalonjobboldal fogja ütőképesen megteremteni.

Kövess minket -on és -en!

Németországban a második világháború óta tavaly volt a legalacsonyabb a születések száma - derült ki a Destatis szövetségi statisztikai hivatal által közzétett adatokból.

2025 szeptember 6-án és 7-én a Norfolk megyei Great Yarmouth-ban egy fehér nacionalista zenei fesztivál megrendezését tervezték, amelyet a szervezők "Resurrection 4" néven hirdettek meg.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Az egyre jobban radikális antifasisztába forduló ausztrál kormányzat nem díjazta a néger rapper hitlerista megnyilvánulásait.

Donald Trump a maga bumfordi módján nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok fel akarja számolni az Európai Unió maradék politikai-gazdasági önállóságát.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

Spanyol falangisták tartották gyűlésüket október 12-én Vitoria-Gasteiz városában, amikor antifasiszták támadtak rájuk. A Falange Española de las JONS által szervezett Spanyolság Napja (Día de la Hispanidad) rendezvényt a baszk rendőrség biztosította, azonban a megjelent baszk antifasiszta ellentüntetők könnyen áttörtek a csekély rendőri erőkön.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Egy vajdahunyadi férfit 24 órára őrizetbe vettek, mert „erőszakra, gyűlöletre és diszkriminációra uszítás” bűncselekményének elkövetésével gyanúsítják, miután „szélsőséges” tartalmú anyagokat tett közzé a közösségi médiában.

A „Hunyadi” hadosztály törzse gépkocsi-szállítással 1944. november 3-án megérkezett Zalaszentgrótra, s várta az első önkéntesek érkezését.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

1915. április 20-án született Szeleczky Zita, az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja.

Az izraeli–amerikai támadás megrendítő ereje által kiváltott brutális sokkhatás elmúltával Irán reakciója jelentősen gyengébbnek tűnik, mint tavaly júniusban, pedig USrael ezúttal a legfelső vezetését likvidálta, teljesen nyíltan a szélesebb körű rezsimváltásra való törekvés jegyében.