Kövess minket -on és -en!

Még február elején kezdett közös ajvékolásba a Mérce és a 444 azért, mert lelkes hungaristák felújították Lutz Gizellának, Szálasi Ferenc nemzetvezető özvegyének sírját.

Noha a sírral szemben több olyan „aggályt” is megfogalmaztak, amelyek meg sem állják a helyüket, azzal mindenki tisztában van, hogy ezek csupán a kifogások hosszú sorozatát erősítik. A valódi bajuk ezeknek a jómadaraknak az, hogy egyáltalán van sírja a nemzetvezető egykori feleségének, és nem valami tömegsírba dobták, mint oly sokakat 1945 után.

A fő problémájuk természetesen a sírkő tetején látható „nyilaskereszt", jobban mondva egy kereszt, amibe ők nyilaskeresztet látnak bele, de egy Szálasi Ferencet és Lutz Gizellát ábrázoló közös fotó és a „Szálasi Ferenc emlékére” felirat is szúrta a szemüket a majmoknak.

Miután mindennek hangot adtak, a 444 Facebook-kommentszekciójában elszabadult a pokol, és előkerültek a legsötétebb gettóalakok, akik legszívesebben még a magyar nemzetiszocialisták emlékét is eltörölnék a Föld színéről. Tudják, ezek azok a sátáni alakok (a 444-gyel meg a Mércével egyetemben), akik toleranciáért óbégatnak, amely persze csak addig tart, amit ők tolerálnak, amelyek „még beleférnek az européer értékrendbe", de ha őket éri valami baj, jobban mondva visszakapnak kicsit abból, amit ők zúdítanak a világra, rögtön bömbölni kezdenek. Persze a tolerancia bajnokai itt nem álltak meg, hiszen azt képzelik, hogy nekik mindent szabad, mindent lehet.

Március 7-én újabb írás jelent meg a 444-en „Több mint egy hónapja áll háborítatlanul a Farkasréti temető nyilas emlékhelye” címmel, amely címadás lényegében egyet jelent egy ellencselekvésre való buzdítással. Ezekben az esetekben egyébként érdemes megfordítani a dolgot (erre mindig fel is hívom a figyelmet), képzeljük el, ha egy jobboldali portál arról cikkezne, hogy „még mindig háborítatlanul áll az ikszedik holokauszt-emlékmű", amelyekkel egyébként elhihetik, sokkal többeknek van tele a hócipője, mint Lutz Gizella sírjával.

Itt lényegében elismétlik azokat a paneleket, amiket egy hónappal korábban, csalódottságukat fejezik ki, mert a „szégyenteljesen átalakított sír” még mindig a helyén van, majd sorra veszik, milyen események történtek azóta.

Ebből ami lényeges, az az, hogy elméletileg Szálasi Ferenc még élő rokonai, egészen pontosan unokaöccsei elküldtek a Népszavának egy tiltakozó levelet, amelyben elítélik, hogy Lutz Gizella sírját „nyilaskeresztes emlékhellyé torzítják", és a sír visszaállítását követelik. Azt is megemlítik, hogy hagyják békében nyugodni Lutz Gizellát (érdekes, mikor a sír bérleti joga nemrégiben lejárt, akkor ugyanez nem volt fontos), ám feltűnő, hogy a Népszava egy Becsület Napjáról szóló cikk végéhez csapta hozzá a közleményt, túl nagy publicitást nem adtak neki. Ezek az élő rokonok mélységesen szégyellhetik magukat, amiért nem állnak ki az egykori nemzetvezető örökségéért, illetve azért is, hogy egyáltalán nem Lutz Gizella nyugalma fontos nekik, hiszen akkor a sír megváltásával is törődtek volna.

A másik lényeges dolog, hogy még a temetkezési vállalat szerint sem látható nyilaskereszt a síron, így az ajvékolók kifogása nem áll meg, az a szokásos liberális érv pedig, hogy „jaaj, de hát kontextusában kell vizsgálni a dolgokat", csak egy újabb nevetséges koholmány, amiért nem náluk van a homokozólapát. A feliratról pedig annyit, hogy abból „közízlést sértőt” elvileg nem lehet elhelyezni, ám a „Szálasi Ferenc emlékére” ezt nyilván nem meríti ki, nincs benne káromkodás vagy uszítás, stb. (az, hogy egyesek szemét szúrja, még nem sért közízlést, engem is idegesít a Szabadság téri német megszállás emlékmű meg az előtte található megannyi csetresz, mégsem bontják le őket). Mindezek ellenére a Budapesti Közművek felszólította a rendelkezési jogot birtokló személyt arra, hogy távolítsa el a feliratot.

Egyébként az idegenszívű sajtó uszítása megtette a hatását. Két „önérzetes magánember” (értsd: zsidó) „tehetetlen dühében” útjelző táblát tett a sírhoz, hogy az „eltévedt nem fasiszták minél gyorsabban elkerülhessenek fontosabb, igazi hősök sírjaihoz". És hogy kik ezek az „igazi hősök"? Természetesen olyan emberek, akik a világháborút vívó Magyarország segítése helyett azzal voltak elfoglalva, hogy zsidókat mentsenek a vészkorszakban, mert hát ez az ő szemszögükből nyilván fontosabb volt, mint az ország hadviselése. Ellenben azt azért elmondhatjuk róluk, hogy ők legalább nem rongálták meg magát a sírt. Nem úgy, mint mások.

A cikk írásának pillanatában konkrét rongálás is történt, a DK ifjúsági szervezete, a Demokratikus Lendület fekete festékkel fújta le Szálasiék képét, a nem nyilaskereszt „nyilaskeresztet” és a „Szálasi Ferenc emlékére” feliratot is. Tettükre büszkék, meg is osztották Facebookon. Gondolom kicsi lett a kukijuk, mióta kiderült, hogy a DK a 18-29 éves választók körében annyira népszerűtlen, hogy még a parlamentbe sem valószínű, hogy bejutna, aztán így akarnak kompenzálni.

Jellemző ezekre a csepűrágó élősködőkre (DK-stól, uszító liberális újságírótól, mindenestől), hogy a mentalitásuknak megfelelően még a holtukban sem hagyják nyugodni azokat, akik nem egy platformon helyezkednek el velük, ámbátor ők lennének a legjobban felháborodva, ha egy holokauszt-emlékművet, vagy antifasiszta „ellenálló” emlékművet kezelgetnének hasonló módszerekkel. Mondjuk lehet, hogy abból értenének. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Apropó, ha a nem nyilaskereszt „nyilaskereszt” vagy a Szálasit ábrázoló fotó alkalmas a „nyugalom megzavarására bizonyos embereknél", akkor ennyi erővel ugyanez igaz a sarló-kalapácsra, vagy a szintén több síron található Dávid-csillagra is.

Kövess minket -on és -en!

Egészen döbbenetes és felháborító dolgok történtek a Bács-Kiskun vármegyei Fajszon. A Fogaskerék új részében egy édesanya nyilatkozik arról, hogy barátnőjének a filippínó élettársa szexuálisan molesztálta hétéves kislányát.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

A Nordic Sun Kulturális Központ idén februárban nyitotta meg kapuit. Azóta a szélsőbaloldal támadásainak kereszttüzében áll. Idén márciusban több napon át tartó rongálás-sorozat vette kezdetét, amelyet a Momentum erzsébetvárosi szervezete vállalt magára.

Házkutatásokat kezdett szerdán kora reggel a német rendőrség tizenkét tartományban feltételezett „neonácikhoz” köthető ingatlanokban.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

Június 1-jén, szombat hajnalban az ausztrál National Socialist Network tagjai gyülekeztek a melbourni Northland Bevásárlóközpont előtt, hogy fehér fajvédő tüntetést tartsanak.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Az USA és Izrael Irán elleni háborújának első fordulójában az agresszor egyetlen stratégiai célja sem valósult meg: sem a rezsimváltás, sem az iráni atomprogram leállítása, sem pedig az ország ballisztikusrakéta-képességeinek felszámolása.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

1915. április 20-án született Szeleczky Zita, az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja.