Hálózatba szerveződnek a fajvédő sportemberek Amerikában

Kövess minket -on és -en!

Az NPR amerikai zsidó-liberális médiaintézmény arról közölt terjedelmes beszámolót, hogy az Egyesült Államokban egyre több „szélsőséges gyűlöletcsoport” alakul, és ezek hálózatba szerveződnek.

Harcművészetre oktatják tagjaikat, és felkészítik őket a kiszemelt ellenfelekkel szembeni önvédelem, válaszként adandó erőszakos fellépésre, főként fajvédő, illetve devianciát ellenző alapon. Az utóbbi időben felbukkant kifejezéssel „active club” néven emlegetett hálózatosodás a cikk szerint nagyrészt egy bizonyos Robert Rundo tevékenységének tudható be. Az aktivista önmagát fasisztaként és fehér nacionalistaként határozza meg, és az elmúlt öt évben menekült az amerikai (i)gazságszolgáltatás elől.

Idén tavasszal vették őrizetbe Romániában, és időközben bírói döntés született arról, hogy kiadják Kaliforniának „lázadás szervezése” vádjával. Az elmúlt években európai kapcsolatépítéssel foglalkozott, 2020 elején jelen volt budapesti, illetve szófiai ultranacionalista eseményeken.

Elemzések

Rundo állítólagos „bűnözői tevékenysége” az Egyesült Államokban főként 2017-re és 2018-ra nyúlik vissza, amikor Dél-Kaliforniában egy aktív klubot vezetett, a Rise Above Movement néven. Annak ellenére, hogy a tagság feloszlott, és távol volt az Egyesült Államokból az elmúlt néhány évben, Rundo központi szerepet játszott az aktív klubélet növekedésében. A Rundo online értékesítés útján tart kapcsolatot, és podcastokat használ, hogy oktasson másokat saját csapataik létrehozására.

Rundo híveinek adott tanácsai az általa „három F-nek” nevezett – divatra, fitneszre és harcra – összpontosítanak.

Az aktív klubok nem az első olyan csoportosulások, amikor elkötelezett fiatal fehér férfiak harcos csapatának decentralizált modelljét exportálták Európából az Egyesült Államokba. Majdnem négy évtizeddel ezelőtt ugyanez történt a nemzetiszocialista skinhead szcénával is. Valójában egyes helyeken, például Kanadában, a Hammerskins csoport korábbi tagjai alapítottak aktív klubokat manapság is.

Kövess minket -on és -en!

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Megkezdődött pénteken a drezdai tartományi felsőbíróságon a "militáns neonáci csoportként" számon tartott Szász Szeparatisták nyolc tagjának pere.

A Momentum Mozgalom Facebook-bejegyzésben közölte, hogy „megtámadták” egy aktivistájukat a Nordic Sun kulturális központnál.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Egy emberként hördült fel a „nyilvánvalóan nem hálózatként működő liberális média”, amikor Trump a feketék, vagy egyéb túlvédett rassz helyett a fehéreknek adott menedékjogot.

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

Nincs olyan harckocsi a II. világháború történetében, mely a Tigrisnél jobban jelképezné a hitleri Németország páncéloserejének ütőképességét.

A „Hunyadi” hadosztály törzse gépkocsi-szállítással 1944. november 3-án megérkezett Zalaszentgrótra, s várta az első önkéntesek érkezését.

Amikor Imrédy személyes származása körül a közismert polémiák folytak, akkor én magam adtam utasítást Kelecsényinek, hogy figyelje meg Imrédyt és figyeltesse meg másokkal is, hogy faji hovatartozása eldönthető legyen.

A sikeres magyar propagandának is köszönhető, hogy az 1930-as évek második felére már London és Párizs is elismerte egy szolid határkorrekció jogosságát.

Azokban az időkben, amikor a honfoglaló magyar törzsek még csak készülődtek a Vereckei-hágón való átkelésre, egy pár „házzal” nyugatabbra, Skócia északi részén is zajlott az élet.

1941. június 22-én kezdődött meg a Barbarossa hadművelet, a Német Birodalom harca a Szovjetunió ellen. A német Wehrmacht három hadseregcsoportja indított támadást, kötelékükben a németekkel szövetséges országok katonai egységeivel és önkéntes alakulatokkal.

A protoszocializmus kezdetén, még az ancien régime alatt, a forradalmárok úgy gondolták, hogy az egyént a születési kiváltságokra alapozott igazságtalan társadalmi rendszer akadályozza meg képességei kibontakoztatásában.

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – fogalmazta meg 1950-ben írt versében Illyés Gyula, ami nem csak az olyan diktatúrákra volt igaz, mint amilyen a sztálini Szovjetunió, a castroista Kuba, a Kim Dzsongil vezette Észak-Korea vagy a maoista Kína volt, de a kisebb, kelet-európai kommunista diktatúrákra is.

A világháború befejezése óta eltelt időben a győztes történetírás az ördögi gonosz képében kizárólag a németeket tünteti fel, a szövetséges erők brutalitását viszont szeretik elkendőzni, az általuk elkövetett tömeggyilkosságokat elhallgatni.

A szódagyári telepen három, egyenként kb. 50 méter hosszú, fölbe ásott, emeletes priccses „szálloda” várt bennünket. Ez korábban női deportáltak lágere volt.

Azt a több hónapig tartó hadjáratot, amelyet I. Ulászló magyar és lengyel király, valamint Hunyadi János erdélyi vajda vezetett az Oszmán Birodalom ellen 1443 őszén és telén, általában az oszmán–magyar háborúk egyik legsikeresebb epizódjaként tartják számon.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.