Kövess minket -on és -en!

Elmarasztalta a svájci államot az Emberi Jogok Európai Bírósága amiatt, hogy egy svájci bíróság pénzbírságra ítélt egy férfit az 1915-ös örmény népirtás tagadása miatt.

Az emberi jogi bíróság kimondta, hogy Svájc megsértette Dogu Perincek török politikus szólásszabadsághoz való jogát.

"Az érzékeny és esetlegesen megbotránkoztató kérdések nyílt megvitatásához való jog szabad gyakorlása a szólásszabadság egyik alapvető tényezője" - írták az ítélet indoklásában.

Dogu Perinceket, egy kis baloldali török párt vezetőjét 2007-ben egy svájci bíróság pénzbüntetésre ítélte, miután két évvel korábban egy svájci konferencián "nemzetközi hazugságnak" nevezte az akkori török birodalom területén élő örmények ellen 1915-ben elkövetett népirtást, és tagadta, hogy a több százezer ember életét kioltó mészárlásokkal és kitelepítésekkel Törökország szándékosan népirtást követett el.

A svájci bíróság úgy ítélte meg, Perincek kijelentéseinek célja nem az volt, hogy történelmi vitát kezdeményezzen, s pénzbüntetésre ítélte a politikust az örmény népirtás rasszista indítékból elkövetett tagadása címén.

A Strasbourgban működő emberi jogi bíróság hangsúlyozta, hogy nem feladata állást foglalni az 1915-ben végrehajtott mészárlásokról, sem arról, hogy ezek népirtással értek-e fel. Ugyanakkor a bíróság szerint nincs egyetértés arról, hogy a történtek a "népirtás" fogalma alá tartoznak-e. A kérelmező emellett "soha nem tagadta a szóban forgó években történt gyilkosságokat és kitelepítéseket", és "nem fejezett ki megvetést az áldozatokkal szemben".

A bíróság egyúttal kinyilvánította, hogy különbséget kell tenni Perincek ügye és azon holokausztnak a tagadása között, amelyet a németek követettek el a zsidók sérelmére. A bíróság úgy vélte, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás egyértelműen meghatározott, vagyis, ellentétben az örmények elleni népirtással, a németek által a zsidók sérelmére elkövetett holokauszt tagadása büntetőjogilag üldözendő.

Az ítélet még nem jogerős, a svájci hatóságoknak három hónapjuk van a fellebbezésre.

(mult-kor.hu nyomán)

Kövess minket -on és -en!

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Az Észak-Karolinai Egyetem (UNC) hétfőn bejelentette, hogy azonnali hatállyal fizetett kényszerszabadságra küldi Dwayne Dixont, az Ázsiai és Közel-Keleti Tanulmányok tanszék professzorát – számolt be a Fox News.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Több órára csatatérré változtak Torinó utcái, ahol szélsőbaloldali tüntetők csaptak össze a rendőrökkel szombaton. A baloldali pártok Milánóban is tüntettek az amerikai idegenrendészet (ICE) embereinek jelenléte ellen a téli olimpiai játékokon.

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

A nyugat-ausztráliai rendőrség lőfegyvereket és lőszereket foglalt le egy perthi férfi otthonában. Az indoklás szerint a tulajdonossal egy háztartásban élő apa „nemzetiszocialista nézeteket vall”, ezért alkalmatlan arra, hogy fegyverekhez férhessen hozzá.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

A nemzetiszocialista Németországgal való jó viszony mellett, a fegyveres semlegesség fenntartása érdekében Magyarország 1940-ben a Londonnal jó viszonyt ápoló Jugoszláviához kezdett közeledni.