Kövess minket -on és -en!

519 ellenséges harckocsi, csaknem 1000 harcjármű, 150 löveg, 4 páncélvonat, 70 partra szállító jármű, egy-egy cirkáló, romboló és csatahajó kilövése – röviden így foglalható össze az egyik legeredményesebb, legtöbb kitüntetéssel rendelkező második világháborús német katona, a pilótaász Hans-Ulrich Rudel katonai teljesítménye.

A kis sziléziai faluban született Rudellel kapcsolatban talán nem túlzás kijelenteni, hogy a katonaságra termett. Nyughatatlan, folyamatosan a kalandokat kereső természetének köszönhetően, szülei bánatára, már gyermekkorában sem a tanulásban, hanem a sportokban és a tanáraival szembeni csínytevések elkövetésében jeleskedett, majd 1936-ban felvételt nyert a Luftwaffe tisztképző akadémiájára. Mivel gyenge pilótának tartották, a második világháborúban eleinte nem vett részt a harcokban, ám kitartásának köszönhetően felülkerekedett felettesei vonakodásán, és Németország Szovjetunió elleni háborújában zuhanóbombázó-pilótaként olyan félelmetes hírnévre tett szert, hogy Sztálin személyesen tűzött ki a fejére a korban valóságos vagyonnak számító, 100 ezer rubeles vérdíjat.

Junkers Ju 87-eseivel, vagyis Stukáival 2530 bevetésen vett részt, amelyek során harmincszor lőtték le vagy kényszerült földre, ötször sebesült meg, 1945-ben pedig egyik lábát amputálni kellett, de még ezt követően is folytatta a harcot. Társait hatszor mentette ki ellenséges területről. Egy ilyen akcióhoz köthetők pályafutása talán legizgalmasabb pillanatai, amikor katonatársai kimentése érdekében mélyen a szovjet vonalak mögé, a Dnyeszteren túlra merészkedett. Repülőgépe a sárba ragadt, így gyalog kellett visszamenekülnie az egységéhez. A pár fokos Dnyeszter átúszását is túlélte, majd váll-lövéssel gyalogolt hosszú kilométereket, utolsó energiatartalékait is mozgósítva.

Visszaemlékezése közel 70 év után jelent meg magyarul is. Rudel katonai teljesítménye valóban szinte példátlan, így az effajta történetekre és adatokra fogékony olvasót bizonyára magába szippantja a könyv. A militarizmusra kevésbé hajlamos érdeklődők számára is értékes olvasmány lehet azonban a kötet, megismerhetik ugyanis egy fanatikus katona gondolkodását, és megtudhatják, milyen lehengerlő hatást gyakorolt a mindenre elszánt pilótára a nemzetiszocialista ideológia.

Rudel visszaemlékezése a korszak megkerülhetetlen dokumentuma. A pilóta 1944-ben részt vett a magyarországi harcokban, ezeket hazánk felszabadításáért folyó küzdelemként élte meg, 1945 elején pedig Szálasi még Vitézségi Éremmel is kitüntette. A kötetben emellett a Harmadik Birodalom belső életébe is betekintést nyerhetünk. A pilóta a Führerrel több alkalommal is találkozott. Mivel az elérhető legmagasabb kitüntetést is megkapta, miatta a Vaskereszt egy újonnan alapított fokozatát is létrehozták, amelyet a korábbi kitüntetésekhez hasonlóan maga Hitler adott át neki. Rudel utoljára egy nappal a nagynémet vezér születésnapja (egyben néhány nappal öngyilkossága) előtt beszélt személyesen Hitlerrel, immár a Führerbunkerben.

A pilóta nemzetiszocializmus iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Tiszteletre méltó katonai teljesítménye mellett a háború után még Josef Mengelének a zsidók bosszúja elől való menekülését is segítette.

Kövess minket -on és -en!

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

Az alábbi eset rávilágít arra, hogy Németországban a hatalom gyakorlatilag hogyan támogatja az Antifát, ami immár az USA-ban és Magyarországon is terrorszervezetnek minősül.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

Bűnösnek mondott ki a bíróság egy szélsőjobboldali nézeteket valló fiatal fehér patrióta férfit „terrorcselekmény előkészítésének” vádjában Nagy-Britanniában.

A nemzetiszocialista aktivista, Marla-Svenja Liebich, korábban Sven Liebich, nem kezdte meg börtönbüntetését a chemnitzi női börtönben. A hatóságok most körözik - közölte az ügyészség. Liebich ellen végrehajtási parancs van érvényben.

"A védők létszámát az ostromot vezető Malinovszkij marsall jelentősen túlbecsülte, mivel nem sikerült az eredetileg tervezett 2-3 hét alatt elfoglalni a várost, Sztálin felé igazolásképpen a "hiányzó" hadifogoly-létszámot civilekkel, egyenruhás postásokkal, kalauzokkal, vasutasokkal, de sokszor nőkkel és gyerekekkel is pótolták (Malenkij robot), akiket elit kommandósként mutogattak. Több tízezren lettek úgy évekre hadifoglyok, hogy egy hadseregnek sem voltak tagjai..."

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

Európa alávetettsége teljes. Az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta átfogó felforgatását és leigázását. Ügynökei, akiket gondosan kineveltek az Atlanti Tanács és hasonlók révén, átvették a vezetést a trójai faló szervezetek, mint a NATO és az EU élén.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

A The Wall Street Journal szerint az Egyesült Államok azt szeretné, ha Kína leállítaná vagy legalábbis csökkentené az orosz olaj vásárlását. Azt gondoltam magamban, hogy ez egy téves kérés. Miért okoznának a kínaiak önmaguknak kárt, hogy a fő ellenségüknek kedvezzenek?