Kövess minket -on és -en!

519 ellenséges harckocsi, csaknem 1000 harcjármű, 150 löveg, 4 páncélvonat, 70 partra szállító jármű, egy-egy cirkáló, romboló és csatahajó kilövése – röviden így foglalható össze az egyik legeredményesebb, legtöbb kitüntetéssel rendelkező második világháborús német katona, a pilótaász Hans-Ulrich Rudel katonai teljesítménye.

A kis sziléziai faluban született Rudellel kapcsolatban talán nem túlzás kijelenteni, hogy a katonaságra termett. Nyughatatlan, folyamatosan a kalandokat kereső természetének köszönhetően, szülei bánatára, már gyermekkorában sem a tanulásban, hanem a sportokban és a tanáraival szembeni csínytevések elkövetésében jeleskedett, majd 1936-ban felvételt nyert a Luftwaffe tisztképző akadémiájára. Mivel gyenge pilótának tartották, a második világháborúban eleinte nem vett részt a harcokban, ám kitartásának köszönhetően felülkerekedett felettesei vonakodásán, és Németország Szovjetunió elleni háborújában zuhanóbombázó-pilótaként olyan félelmetes hírnévre tett szert, hogy Sztálin személyesen tűzött ki a fejére a korban valóságos vagyonnak számító, 100 ezer rubeles vérdíjat.

Junkers Ju 87-eseivel, vagyis Stukáival 2530 bevetésen vett részt, amelyek során harmincszor lőtték le vagy kényszerült földre, ötször sebesült meg, 1945-ben pedig egyik lábát amputálni kellett, de még ezt követően is folytatta a harcot. Társait hatszor mentette ki ellenséges területről. Egy ilyen akcióhoz köthetők pályafutása talán legizgalmasabb pillanatai, amikor katonatársai kimentése érdekében mélyen a szovjet vonalak mögé, a Dnyeszteren túlra merészkedett. Repülőgépe a sárba ragadt, így gyalog kellett visszamenekülnie az egységéhez. A pár fokos Dnyeszter átúszását is túlélte, majd váll-lövéssel gyalogolt hosszú kilométereket, utolsó energiatartalékait is mozgósítva.

Visszaemlékezése közel 70 év után jelent meg magyarul is. Rudel katonai teljesítménye valóban szinte példátlan, így az effajta történetekre és adatokra fogékony olvasót bizonyára magába szippantja a könyv. A militarizmusra kevésbé hajlamos érdeklődők számára is értékes olvasmány lehet azonban a kötet, megismerhetik ugyanis egy fanatikus katona gondolkodását, és megtudhatják, milyen lehengerlő hatást gyakorolt a mindenre elszánt pilótára a nemzetiszocialista ideológia.

Rudel visszaemlékezése a korszak megkerülhetetlen dokumentuma. A pilóta 1944-ben részt vett a magyarországi harcokban, ezeket hazánk felszabadításáért folyó küzdelemként élte meg, 1945 elején pedig Szálasi még Vitézségi Éremmel is kitüntette. A kötetben emellett a Harmadik Birodalom belső életébe is betekintést nyerhetünk. A pilóta a Führerrel több alkalommal is találkozott. Mivel az elérhető legmagasabb kitüntetést is megkapta, miatta a Vaskereszt egy újonnan alapított fokozatát is létrehozták, amelyet a korábbi kitüntetésekhez hasonlóan maga Hitler adott át neki. Rudel utoljára egy nappal a nagynémet vezér születésnapja (egyben néhány nappal öngyilkossága) előtt beszélt személyesen Hitlerrel, immár a Führerbunkerben.

A pilóta nemzetiszocializmus iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Tiszteletre méltó katonai teljesítménye mellett a háború után még Josef Mengelének a zsidók bosszúja elől való menekülését is segítette.

Kövess minket -on és -en!

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

Körülbelül 30–40 ember gyűlt össze a Niedermüller Péter által meghirdetett tüntetésre a Nordic Sun Pub előtt kedd délután. 

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

A Führer születésnapján a magyar rádió ünnepi műsor keretében emlékezett meg a német nép vezéréről.

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

A néger előadó, akit egykor Kanye Westnek hívtak, de évek óta a Ye nevet viseli, új számmal jelentkezett, amelynek a Heil Hitler címet adta.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Ma 1945. május 8-át a második világháború végének és a „náci rezsim” bukásának napjaként tartják számon hivatalosan Németországban.