Azokat az éveket éljük, amikor távoznak e földi világból az utolsó olyan személyek, akik egy olyan erkölcsi, létszemléleti nívót képviseltek, amilyet manapság keresve sem találnánk.

A közelmúltban sajnos két egykori harcos is elhunyt, hogy az égi seregekben küzdjön tovább. Az egyikükről, Herbert Bellschan von Mildenburgról (akivel nekem is volt szerencsém élőben találkozni, sőt, még az egyik könyvemet is sikerült dedikáltatnom vele, amely azóta is könyvtáram egyik büszkesége) portálunk is megemlékezett, másikuk, Antal Imre őrvezető 2022. október 20-án hunyt el Pilisen. Antal nemcsak háborús hős volt, de legnagyobb valószínűség szerint a híres Szent László hadosztály utolsó életben lévő tagja is.

Antal Imre egykori rajparancsnok 1926. szeptember 24-én született Kismarján. 17 évesen, leventeként, önkéntesen jelentkezett a megszálló szovjetek elleni harcra. A nehéz helyzetre való tekintettel még az alapkiképzése befejezte előtt a frontra vezényelték. Az ifjú katona vélhetően nagyon jól teljesített, ugyanis a honvédség alakulataiból felállított elit egység, a Szent László hadosztály lövésze lett. A bolsevisták elleni harcokban meg is sebesült, gránátrepesz fúródott a combjába.

Noha a Szent László hadosztály nagy része a britek előtt tette le a fegyvert (hogy aztán a „humánus nyugatiak” kiszolgáltassák őket ugyanúgy a szovjetnek), Antal Imre egy amerikaiak által működtetett németországi táborban tartózkodott egy évet, hogy aztán gyalog hazainduljon. Hazatérte után besorozták 3 évre. A veterán 70 évesen költözött Pilisre, a hadosztály emlékét ápoló hagyományőrzők idén figyeltek fel az idős bácsira, aki nyáron még a letkési Szent László-napi megemlékezésre is elutazott velük, amely a hadosztálynak állít emléket (az elit egység részt vett az 1944 decemberének végén történt letkési csatában, a letkési hídfőt is védték), és ahol nagy tisztelettel köszöntötték.

A három hónappal később, 96 éves korában elhunyt harcost hagyományőrzők tiszteletadása mellett temették el Pilisen. Imre bácsi az utolsó pillanatig jó szellemi frissességnek örvendett, sokat olvasott, képben volt az aktuális kül- és belpolitikai eseményekkel, szívesen beszélgetett is róluk vendégeivel.

A Szent László hadosztályt 1944. október 12-én állíttatta fel Csatay Lajos akkori honvédelmi miniszter. A rendelet szövege szerint:

Hazánknak a keleti veszedelemmel: a szovjet bolsevizmussal vívott élet-halál harcában, a még rendelkezésünkre álló emberanyag legjavából egy új elithadosztályt, a Szent László Hadosztályt állítom fel.

Az elit hadosztály egységei több, egymástól elszórtan fekvő területen is bátor, nélkülözhetetlen frontszolgálatot teljesítettek, így például az Ipoly-Garam vidékénél is, de tavasszal részt vettek a Balaton-felvidéken indított „Tavaszi ébredés” hadműveletben is, amely az utolsó nagy hadi kísérlet volt Magyarország felszabadítására.

Természetesen a Szent László hadosztály hősi tetteiről az államszocialista Magyarországon hallani sem lehetett, ami azért érdekes, mert harcértékét még a szovjet katonák is elismerték, így az ideológiai összeférhetetlenségen túl valószínűleg a magyarországi szocialista vezetés túlbuzgósága is „segítette” a hadosztály elhallgatását. Ez olyannyira beleivódott Imre bácsiba is, hogy a beszámoló szerint még a letkési találkozón is őszintén csodálkozott, hogy immáron büszke lehet az egykori bajtársaival végrehajtott hadi cselekményekre és a Szent László hadosztályra.

Sajnos 2022. október 20-a óta vélhetően már egyetlen egy, az egykori Szent László hadosztály kötelekében harcolt hős sem él ezen a világon, hogy bátor tetteikről élő szóban mesélhessen.

Noha a hadosztály felállítását október 12-én rendelték el, a tényleges szervezés a kelenföldi Károly király laktanyában október 17-én kezdődött el. Ez azt jelenti, hogy Antal Imre bácsi majdnem egy napon hunyt el egykori hadosztályának felállítási évfordulójával. Egy hosszú életút beszédes és dicsőséges körvonala.