Kövess minket 
-on és 
-en!
Tégy fehéreket egy szigetre, Anglia lesz belőle. Tégy ázsiaiakat egy szigetre, Japán lesz belőle. Tégy feketéket egy szigetre, Haiti lesz belőle.
Angliának és Japánnak persze néhány évezreddel hosszabb időszak állt a rendelkezésére, mint Haitinak, hogy elérje azt, amit elért. Ezzel együtt a tévedés komoly kockázata nélkül megjósolható, hogy Haiti – ha még egyáltalán maradnak ott haitiak, és időközben nem falcol le az egész bagázs Floridába, aminek nagy az esélye – még 1500 év múlva is csak egy „pöcegödör” (Donald Trump) lesz, és sohasem lesz belőle Wakanda (lásd: Fekete párducok). Nagyon is elképzelhető viszont, hogy az USA és Nyugat-Európa, ha minden így megy tovább, száz év múlva Haitivá válik. Ahogyan az emberi fejlődés csikorogva megállt, miután a fekete rabszolgák kiirtották francia gazdáikat, és átvették tőlük a sziget ellenőrzését, ugyanez megtörténhet a nyugati világban is, amikor majd a harmadik világbeli bevándorlók a demográfiai dzsihád és a demokratikus szavazás révén megszerzik a Nyugat fölötti kontrollt, és olyan politikát fognak megvalósítani, amely majdnem olyan gyorsan tönkreteszi a Nyugatot, amilyen gyorsan a haiti négerek tették tönkre az akkori világ legvirágzóbb gyarmatát.
Jelenleg Haiti – 200 éves függetlenséggel a háta mögött – a világ legszegényebb, leglepusztultabb és legelmaradottabb országa. A karib-tengeri Hispaniola szigetének nyugati egyharmadán fekvő 11 milliós állam egy főre eső GDP-je hatszor alacsonyabb, mint a sziget keleti kétharmadán elterülő, ugyancsak 11 milliós Dominikai Köztársaságé. A különbség csak annyi, hogy míg Haiti népessége teljes egészében négerekből és mulattokból áll, addig a szomszédban csupán a lakosság egynegyedét alkotják. Mondhatni, „minőségi” a különbség, amit az is bizonyít, hogy a feketék nem brillíroznak az anyaföldrészükön sem. Afrika, amelynek a területén elférne Európa, az Egyesült Államok, Mexikó, Kína, India és Japán, a világ gyárilag előállított javainak alig 1,5 százalékát adja. Fekete-Afrika 41 országa nem termel több gazdagságot, mint a 11 milliós Belgium 30 ezer négyzetkilométeren. Ráadásul az egész régió termelésének háromnegyedét a Dél-Afrikai Köztársaság szolgáltatja, jórészt a nyolcszázaléknyi fehér népességének köszönhetően. A földrész legnépesebb országa, a 200 milliós Nigéria birtokolja a világ egyik legjelentősebb kőolajkészletét, de mivel az olajfinomításra technikailag képtelen, üzemanyag-szükségletét teljes egészében behozatalból kénytelen fedezni.
Az igazi tragédia azonban az, hogy miután a fehérek úgymond megsegítették őket, a feketék egy időzített népességbombává váltak, amely nemcsak a páratlan afrikai állatvilágot fenyegeti teljes kipusztulással néhány évtizeden belül, hanem az egész emberiség jövőjét is veszélyezteti. Napjainkban 740 millió európai áll szemben 1,2 milliárd afrikaival. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re Európa népessége 700 millióra csökken (több tízmillió afrikai beözönlése mellett), Afrikáé viszont 2,4 milliárdra növekszik. 2100-ban a Földön élő gyerekek fele afrikai lesz. Addigra már öt emberből legalább kettő fekete lesz 4,4 milliárd afrikaival, miközben Európa össznépessége alig fogja elérni a 650 millió főt.
1980-ban Afrika a világnépesség 11 százalékát képviselte, ma már a 17 százalékát. 1980-ban minden ötödik ember született Afrikában, ma már minden harmadik. 1989 óta a születési ráta (népszaporulat) világszerte csökken, Afrikát kivéve. A születések számának globális viasszaesését csaknem teljesen kiegyenlíti az afrikai népszaporulat. Ugyanakkor az utóbbi három évtizedben az afrikai országok egy főre eső jövedelmi szintje csak 240 százalékkal nőtt, miközben a közepesen fejlett államoké (Kína, Brazília, Oroszország stb.) 950, a fejletteké pedig 410 százalékkal. A valós gazdasági tevékenység legmegbízhatóbb mutatójának számító energiafogyasztási index azt mutatja, hogy jelenleg Afrikára a globális energiafelhasználás alig 3,6 százaléka esik. 2030-ra minden ötödik ember afrikai lesz, ahogyan a világon született gyerekek 40 százaléka is, de a világ energiafogyasztásából Afrika csak 4,6 százalékkal fog részesülni. Ez sokat elárul a fekete földrész fejlődési potenciáljáról.
Valójában az afrikaiak még az önellátásra sem képesek. Az összes országukat fehérek hozták létre számukra, de a függetlenségük kivívása óta eltelt évtizedekben mindegyiket élelmiszerrel, orvosi, anyagi és technikai segítséggel kell istápolni – folyamatosan. A fehérek jótékonykodása nélkül az afrikaiak egyszerűen képtelenek lennének a túlélésre. Amikor az európaiak 400 éve felfedezték őket, még a kőkorszakban éltek, és sokan közülük bizonyos szempontból még mindig ott tartanak. Állítólag az afrikaiak alkotják az emberiség legősibb törzsét, tehát elvileg nekik kellene a legfejlettebbeknek lenniük, de éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Fekete-Afrika gyakorlatilag soha semmivel nem járult hozzá az emberi civilizáció fejlődéséhez, természetesen Wakanda kivételével (vö. Hollywood).
A feketék időtlen idők óta élhettek egymás között, „idillikus harmóniában” a bolygó ásványkincsekben és természeti erőforrásokban leggazdagabb, nagyrészt mindenféle mezőgazdasági termeléshez kedvező éghajlatú kontinensén, a fehér ördögöktől egyáltalán nem zavartatva. Logikus módon tehát nem hibáztathatnák a rabszolgaságot, a gyarmatosítást, a rasszizmust, a környezetet és semmi mást a saját kudarcukért, de éppen ezt teszik. A jelenleg Amerikában élvezett privilegizált társadalmi státusuk ismeretében az amerikai rabszolgaság egy igazi karrierlehetőség volt sok afrikai számára. Miután 1974-ben Zaire-ben legyőzte Foremant, a bokszlegenda Muhammad Ali visszatért az USA-ba, ahol egy riporter megkérdezte tőle, hogy mit gondol Afrikáról. „Hál’ istennek, a nagypapám rajta volt a hajón” – hangzott a válasz.
|
|
|
|
|
|
