Kövess minket -on és -en!

A mai Németországban és Ausztriában rendkívül veszélyes vállalkozásra adja a fejét az, aki úgy gondolja, megpróbál kiállni hazája és népe mellett, és ilyen irányú aktivizmust folytat. 

A két állam ellenséges tevékenységnek értékeli a hazafias aktivizmust, amelyért súlyos börtönéveket osztogat. Mielőtt bárki azzal a feltevéssel élne, hogy "rendben, ez nincs jól", de azért "biztos valami erőszakos dolgot kell elkövetni" ahhoz, hogy börtönbe kerüljön valaki, az téved. Semmi ilyenről nincs szó.

Az osztrák nacionalista Manuel Edert esete bizonyítja, milyen diktatórikus állapotok uralkodnak a szomszédban. Kilenc év börtönbüntetésre ítélték a napokban az innsbrucki regionális bíróságon, erről számolt be a Telegramon az osztrák Infokanal Deutschösterreich. S, hogy mi volt a "bűne"? Kapaszkodjunk meg.

"Különösen veszélyes" könyvek birtoklása, és a rendszer számára "el nem fogadható" zenekarokban való éneklés. Sokat elmond egy rezsimről, amely magát a demokrácia és a szolászszabadság feltétlen hívének állítja be, és amely ilyen magasról köp a sajátnak mondott alapelveire is.

A napokban tartottak egy csendes és zártkörű megemlékezést a németországi Dortmundban a Die Heimat szervezésében, ahol, bár nem Manuel ügye volt az apropó, de egy molinóval üzentek neki és sok más bebörtönzött nacionalistának:

A megemlékezés egyébként Dortmund legsúlyosabb második világháborúbeli bombázásáról szólt, természetesen maga az állam vagy az önkormányzat nem szervezett semmilyen megemlékezést ezen a napon. Mert számukra ez nem fontos. Azt gondolom, ez is sokat elmond az ottani állapotokról.

Kövess minket -on és -en!

Becslések szerint mintegy 200 ember vett részt a nemzetiszocialista felvonuláson Svédországban, amely a 17 éves skinhead, Daniel Wredström meggyilkolásának 25. évfordulóján elevenítette fel az emlékére rendezett salemi menetet.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Európa alávetettsége teljes. Az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta átfogó felforgatását és leigázását. Ügynökei, akiket gondosan kineveltek az Atlanti Tanács és hasonlók révén, átvették a vezetést a trójai faló szervezetek, mint a NATO és az EU élén.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Donald Trump háborúval kapcsolatos retorikája olyan, mintha egy skizoid bohócot hallgatnánk. Az egyik nap azzal dicsekszik, hogy a „Midnight Hammer” hadművelet Irán atomlétesítményeit kráterekkel teli parkolóvá változtatta, a következőn pedig azzal riogat, hogy az iráni atomfenyegetés olyan létfontosságú vészhelyzet, amely közös amerikai–izraeli támadást igényel. 

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.

1945 tavaszán Németország az egyre növekvő veszteségek miatt kénytelen volt felszólítani a legfiatalabbakat is, hogy lépjenek be a Wehrmacht soraiba.

Maja Trux a bíróság előtt arról beszélt, hogy ő a valódi áldozat. A német antifa ezt azzal indokolta, hogy szerinte egy olyan országban áll bíróság előtt, ahol kiközösítik a szexuális kisebbségeket.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

1915. április 20-án született Szeleczky Zita, az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.