Kövess minket 
-on és 
-en!
Míg Nyugaton sokan a normandiai partraszállást tekintik a második világháború fordulópontjának, Oroszországban az az általános vélekedés, hogy a fegyveres konfliktusban összesen húszmillió embert veszítő Szovjetunió 1944. június 6-ra már saját maga erejéből is megfordította a háború állását.
Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Németország vezetői mellett Vlagyimir Putyin orosz elnök is részt vett a normandiai partraszállás hetvenedik évfordulójának alkalmából pénteken tartandó ünnepségen.
A "leghosszabb napon" az angolszász szövetségesek megnyitották a világháború második frontját. Akkortól kezdve a Harmadik Birodalom már harapófogóban volt: keletről a Vörös Hadsereg, nyugatról pedig a brit és amerikai erők nyomultak előre. Az évforduló kapcsán a Reuters brit hírügynökség oroszországi tudósítója arról kérdezősködött Moszkvában, hogy az orosz lakosság körében miként vélekednek a partraszállásról, a D-napról (D-Day).
"Egy kicsit segített rajtunk, de csak egy kicsit" - mondta egy idős fizikus, Galina Makarenko, akit annak idején Moszkvából Kazahsztánba költöztettek, hogy megmeneküljön a németek előrenyomulásától. Hasonló véleményen volt egy 64 éves nyugdíjas férfi, Nyikolaj Koszjak is: "Nem fér hozzá szemernyi kétség sem, hogy a szovjet nép mindenképpen megnyerte volna a háborút, mert az emberek kétségbeesettek voltak, erőt gyűjtöttek és megtanultak háborúzni".
A partraszállás időzítése egyike volt a vitás kérdéseknek a háborús szövetségesek között: a szovjet vezető, Sztálin közel két évvel a D-nap előtt, már 1942 augusztusában követelte Franklin D. Roosevelt amerikai elnöktől és Winston Churchill brit kormányfőtől a második front megnyitását annak érdekében, hogy Berlint a német csapatok egy részének elvonására kényszerítsék a keleti frontról.
A tolmácsok jegyzőkönyve szerint a moszkvai találkozón Churchill azzal érvelt, hogy még korai lenne újabb frontot nyitni, Sztálin erre azzal vágott vissza, hogy "a háborút nem nyerheti meg egy olyan férfi, aki nem mer kockázatot vállalni". A szövetségesek a partraszállásra készülve több mint 150 ezer amerikai, brit és kanadai katonát sorakoztattak fel és hónapokon keresztül bombáztak német célpontokat Franciaországban.
Oroszországban sokan máig úgy gondolják, hogy ez a késedelem szándékos időhúzás volt. "Churchill azt akarta, hogy az oroszok és a németek elpusztítsák egymást ebben a háborúban, és akkor akart belépni, amikor már mindkét fél meggyengült" - mondta Koszjak. Igor Tolkarev kommunikációs szakértő azon véleményének adott hangot, hogy Churchill "csak ránk várt és mindössze akkor döntött a partraszállás mellett, amikor a csapataink offenzívát indítottak".
|
|
|
.jpg)
|
|
|
Az időzítésnek Ljudmila Krilova nyugdíjas mérnök szerint is politikai okai voltak. "A Nyugat abban az időben nagyon rossz véleménnyel volt a kommunista Szovjetunióról és abban volt érdekelt, hogy a kommunizmus ne terjedjen Európa-szerte. A nyugati országok vezetői talán ezért nem voltak érdekeltek a Vörös Hadsereg diadalmas győzelmében és a háború gyors lezárásában" - jelentette ki az asszony, majd a 11 éves unokája hozzátette, hogy "ha nincs a Vörös Hadsereg, akkor mi, oroszok nem állnánk ma itt".
A vélekedés elterjedtségét mutatja, hogy egy, iskoláskorú gyerekeknek szóló orosz enciklopédia szerzői mindössze fél mondatot szenteltek a nyugati front megnyitásának a nagy honvédő háborúról írott négyoldalas szócikkben: "Eközben a szövetségesek egy második frontot is nyitottak Európában, a szovjet erők azonban magukhoz ragadták a kezdeményezést a Németország elleni offenzívában".
Valószínűleg arrafelé soha nem hallottak azokról a dicsőséges szovjet katonákról, akikről nagyapáink viszont többször meséltek nekünk, hogy Ford teherautókon érkeztek és amerikai konzervet ettek.
