Globohomo, mint fehérellenes patológia

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

A globalista rendszergazdák célja nem idegen területek és népességek fizikai meghódítása, hanem kivétel nélkül mindenki asszimilálása a globalista struktúrákba homogenizált tömegpiacként, tömegközönségként és világpolgárokként.

Ez a globális homogenizáció, röviden globohomo, ebben a formában egyúttal ravasz utalás a homoszexualitásra, amely mára Amerika globális birodalmának az egyenruhájává vált.

Az interszekcionális zászló, amely magában foglalja a melegszivárványt, más szexuális irányultságok és identitások szimbólumait, valamint fekete és barna csíkokat, most már az igazi amerikai zászló és egyúttal a globohomo iránti hűség nemzetközi szimbóluma, amely de facto kizárja a heteroszexuális fehéreket.

Archívum

Nyugaton hirtelen megnőtt a nemileg identitászavaros (genderdiszfóriás) egyének száma, vagyis azon fehéreké, akik azt állítják magukról, hogy transzneműek. Egy új tanulmány szerint a jelenséget nagyrészt a „társadalmilag fertőző” média­trendek okozhatják. (New paper ignites storm over whether teens experience „rapid onset” of transgender identity, science.org, 2018.08.30.)

Az igazság talán egyszerűbb. Az emberek reagálnak az ösztönzőkre, és a heteroszexuális fehérek (és a sikeres ázsiaiak, akik nem állítják magukról azt, hogy a „társadalmi igazságtalanságok” áldozatai) nem számíthatnak kedvezményes bánásmódra az ab ovo fehérellenes globohomo rezsim részéről. Sok újonnan kitalált szexuális fétis vagy mentális betegség a fehérek próbálkozása az áldozati státus elnyerésére. Az öncsonkítás az eunuchok ősi hagyománya volt annak érdekében, hogy elnyerjék a császár kegyét és az udvarában szolgálhassanak. Manapság azoknak, akik a rendszergazdák kegyére ácsingóznak, még csak nem is kell feltétlenül megcsonkíttatniuk magukat. Elég, ha azt mondják, hogy egy bizonyos (elvileg hátrányos helyzetű) nemhez tartozónak érzik magukat.

A fehérek sok mindent nem mondhatnak, írhatnak vagy tehetnek, amit minden más rasszhoz tartozó egyén megtehet. Egy darab papír, amelyen az áll, hogy „fehérnek lenni rendben való” (It’s ok to be white) ádáz médiahisztériát gerjeszt. A rendszer által jóváhagyott büntetések a fehérekkel szemben a munkahelyeken és az oktatásban (eufemisztikusan „pozitív diszkriminációnak” nevezve) már jó ideje léteznek. A „négerkárpótlás” (anyagi jóvátétel a rabszolgaságért), a faji alapú adókulcsok és a beszédkódexek lehetnek a következő lépések. A kritikai fajelmélet azt tanítja, hogy minden fehér rasszista. Nem csoda, hogy olyan sok fehér akar kitérni a küzdelem elől.

Nyugaton a legtöbb fehér kezdi felfogni, hogy hovatartozása teher a számára. Egyesek igyekeznek menekülni előle. Annál is inkább, mert vannak karrierek és lehetőségek, amelyek a fehérek előtt nem állnak nyitva. A megfelelő etnikumhoz tartozás kiváltság. A fehérség tisztán negatív identitással való felruházása az egyetemi „fehérségtanulmányok” (whiteness studies) által sok fehér fiatalt meggyőz arról, hogy az önmegsemmisítés jó dolog. Ez újabb példa arra, hogy a nagy népességcsere nem összeesküvés-elmélet, hanem nyilvánvaló igazság. Sok fehér gondolkodik így. Azok a törekvők, akik normális életet akarnak élni az egyre inkább kontrollált média- és gazdasági környezetben, a posztfehérré válást választják, és a fehér genocídiumot a maguk részéről azzal fogják előmozdítani, hogy megtagadják a szaporodást vagy a fehérként való identifikációt.

Amerikában a 30 év alatti liberális, fehér nők több mint felénél valamilyen mentális betegséget diagnosztizáltak. (Over 50% Of Liberal, White Women Under 30 Have A Mental Health Issue. Are We Worried Yet?, eviemagazine.com, 2021.04.13.) Sokan közülük valóban betegek, de egy részük a betegséget identitásként ápolja, olyasvalamiként, amit a Twitter-életrajzokba és a YouTube-videókba lehet beírni. Ez egy módja annak, hogy áldozatként tetszeleghessenek, megkímélve magukat a fehérség költségeitől, ráadásul pedig trendinek érezhessék magukat.

A transznemű lét iránti roham is ennek része. Régebben elenyészően ritka volt a nemmel kapcsolatos zavarodottság, de most rengeteg tinédzser hirtelen azt hiszi magáról, hogy nem a megfelelő biológiai nemmel született. Egy tanulmány szerint, amely olyan gyerekekről szól, akik transzneműnek vallották magukat, a szülők majdnem kétharmada arról számolt be, hogy gyermekeik már a bejelentés előtt is mélyen benne voltak az internetes szubkultúrákban. A nemi „másságukat” provokatív módon vállaló YouTube-sztárok exhibicionizmusa ahhoz vezetett, hogy egyre több fiatal fedezi fel, hogy ő is transznemű. Miután „előbújtak” (vö. coming out), gyakran számoltak be szorongásról, a szülőkkel való konfliktusok és a heteroszexuális és nem transznemű emberekkel szembeni ellenségeskedés növekedéséről, amely kiterjedt „a férfiakra, a fehérekre, a melegekre és leszbikusokra is”. Heteroszexuálisnak, a biológiai nemmel elégedettnek és nem kisebbségi származásúnak lenni a „leggonoszabb” kategóriának számít ebben a miliőben, amelyben a ciszneműek (normálisok) véleménynyilvánítását fóbiásnak és diszkriminatívnak tartják és bigottnak minősítik. (Why Is Transgender Identity on the Rise Among Teens?, psychologytoday.com, 2018.11.28.)

A médiának óriási a hatalma, és a legtöbb ember azt teszi, amit mondanak neki. Nyugaton a fehér fiatalok olyan stressznek vannak kitéve, amit az idősebbek nem értenek. A filmek, a videójátékok, a politikai hírek mind kifejezetten fehérellenesek. Nem meglepő, hogy a fehérek megjátsszák, hogy nem fehérek, vagy újonnan kitalált „gender”-identitásokon keresztül próbálnak menekülni a fehérség társadalmi hátrányai elől.

Az áldozattá válásnak vannak más formái is. Ilyen a „transzfajúság”, vagyis azok, akik nem emberként azonosítják magukat, hanem sárkányként vagy kutyaként, vagy olyan elmerokkantak, akik önként választják a testi fogyatékosságot, levágatva például a végtagjaikat. Mindezen identitások ugyanis felmentést adnak az általános fehérség alól. Sok fehér nem akar veszíteni a többivel szemben, inkább megpróbálja kitalálni, hogyan csatlakozhatna hozzájuk. A győztes csapatban akarnak lenni, még akkor is, ha az nem az ő csapatuk.

Archívum

Kövess minket -on és -en!

Beregszászon voltam 1944 októbere elején, amikor az oroszok bekerítették a várost. Levetettük a katonaruhát, és civilben – amit a lakosságtól kaptunk – elindultunk hazafelé.

Házi készítésű pokolgép robbant egy Athén központjában található lakóházban, az Ampelokipoi negyedben. A rendőrség közleménye szerint egy férfi meghalt, egy nő pedig súlyosan megsérült.

Brandon Russellt, egy amerikai nemzetiszocialista csoport vezetőjét bűnösnek találták abban, hogy Maryland áramellátó rendszerét akarta támadni egy „terrorista összeesküvésben” – közölte az Egyesült Államok Ügyészsége.

Az orosz fajvédő, nacionalista félkatonai Rusich Csoport arról számolt be, hogy hivatalos megállapodást kötött az FSZB határőrszolgálatával, hogy hírszerzési tevékenységeket folytasson és megerősítse a Finnországgal közös határt.

Bár gyors javítást ígértek, végül 6 hónapba telt, hogy javítsák a Gemini történelmileg pontatlan emberábrázolását a Google-nél.

Kádár ugyan nem törekedett rá, de Rákosi és Nagy Imre küzdelmében egyfajta harmadik erőnek tekintették őt. Kifelé a pártvezetés egységét mutatta, a színfalak mögött viszont elvi és gyakorlati okokból is Rákosihoz állt közelebb, és tudta, ha a főtitkár bukik, akkor neki is mennie kell.

Kiadták annak a német katonának a memoárját, aki az első világháborúban együtt harcolt a fiatal Adolf Hitlerrel, és bepillantást nyert annak az embernek a gondolkozásába, aki aztán a történelem – Jézus Krisztus után – legismertebb embere lett.

Egy ottawai nemzetiszocialistát elítéltek az miatt, hogy „gyűlöletet, félelmet és megosztottságot keltett”, amikor segített létrehozni fajvédő toborzóvideókat és más fehér nacionalista propagandát a mostanra megszűnt szélsőjobboldali Atomwaffen division számára.

Embrahim Rasool dél-afrikai nagykövet egy külpolitikai szeminárium résztvevőinek azt mondta, hogy Donald Trump amerikai elnök „fehér fajvédő mozgalmat vezet” Amerikában és világszerte.

A ma már közel 100 éves nő 1943-1945 között a stutthofi tábor parancsnokának volt a gépírónője, és a bíróság szerint „elképzelhetetlen, hogy ne vette volna észre, mi történik körülötte”.

Több mint ezerkétszáz nacionalista vonult fel szombaton délután Drezda belvárosában, hogy megemlékezzenek az 1945-ös angol-amerikai terrorbombázás áldozatairól. A békés demonstrációt azonban jelentős antifasiszta őrjöngés is kísérte.

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Az észt Johvi városában álló emlékmű két SS-veteránnak állít emléket, akik 1944-ben a bolsevizmus ellen vívott harcban haltak meg.

A francia rendőrség megölt egy kés és vasrúd miatt egy férfit, aki a palesztinok elleni népirtás elleni tiltakozásul fel akart gyújtani egy zsinagógát az északnyugati Rouen városában.

Kommandósok és bilincsek nélkül jelent meg legutóbbi tárgyalásán az antifa támadások elsőrendű vádlottja. Az olasz nőnek az ügyben ez volt a harmadik tárgyalása, de vallomást mindeddig még nem tett az ülések idején.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – mondta Alfred Jodl vezérezredes Dwight D.Eisenhower tábornoknak, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

Többször is bejárta a világsajtót annak a német nyugdíjasnak az ügye, akinek a házában egy Párduc tankot találtak, amit még 2015-ben fedeztek fel a 84 éves heikendorfi férfinél, de csak 2021-ben ítélték el érte.

Hosszú hetek óta tombol a magyarországi csata – írja Greiffenberg Wehrmacht tábornok a Kamerad-Bajtárs magyar-német katonaújság lapjain 1944 késő őszén.

Az Egyesült Államok és Izrael közötti különleges kapcsolatok ténye egyáltalán nem szorul bizonyításra, annyira állandó és közismert eleme az utóbbi hét évtized történelmének.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie.

1494. november 24-én hunyt el Kinizsi Pál, Mátyás király leghíresebb hadvezére. Félelmetes testi erejéről, vakmerőségéről már életében legendák egész sora született.

Az Egy nő Berlinben (A Woman In Berlin) című film a német újságíró, Marta Hillers naplójából készült, és bemutatja mindazokat a borzalmakat, amelyeket a Vörös Hadsereg katonái követtek el a Harmadik Birodalom fővárosában 1945 áprilisában és májusában.

A világhíres német orvos, Dr. Josef Mengele 1911-ben született egy tehetős bajor család legidősebb fiaként.

Egy viking nő lépett először partra az Újvilágban, méghozzá Kolumbusz előtt félezer évvel. De nemcsak Amerika felfedezésében volt az első, hanem abban is, hogy ott adott életet fiának, aki az első fehér gyermekként született a kontinensen, több mint 500 évvel Virgina Dare előtt.

A fegyverletétel Ausztria területén, Pramdeg nevű község mellett ért. Elhatároztam, hogy az amerikai hadsereg legközelebbi egységénél jelentkezem. Így is tettem.