Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

A skandináv származású, óészaki nyelvet beszélő kereskedő, hajós és harcos vikingek a 8. század vége és a 11. század között Európa szerte rettegett harcosokká váltak.

Ritka viking hajóssírokra bukkantak svéd régészek Gamla Uppsala falu közelében.

Ezer évvel ezelőtt egy kard pengéje csontig hatolt a nő homlokába.

Új-Fundland szigetének délnyugati partján egy viking település maradványaira utaló régészeti leleteket fedeztek amerikai kutatók.

A legősibb szimbólumok egyike a szvasztika, másik nevén horogkereszt: múltja több ezer éves, az ősi civilizációk szülötte. Legtöbbször a jó szerencsét szimbolizálja. 

Nem a jégkorszak, hanem az aszály miatt hagyták el dél-grönlandi településeiket a vikingek a 15. században – állítja kutatók egy csoportja, amely a Science Advances című tudományos folyóiratban publikált tanulmányt a témáról.

A katonai kíséretek a kora középkor hadviselésének meghatározó szerveződései voltak, harcos fiatal férfiak egy karizmatikus vezető köré gyűlve vettek részt a személyes dicsőséget és vagyonszerzést ígérő hadjáratokban.

A gyors hajóikról és rettenthetetlenségükről híres vikingek nemcsak elszántan, hanem gyakran brutális eszközökkel harcoltak.

Hatalmas, reprezentatív sírban temették el 1200 évvel ezelőtt azt a viking mesterembert, akinek nyughelyét norvég régészek fedezték fel. 

Egy 10. századi, feltehetően magas rangú viking előkelőség ivócsarnokára bukkantak a régészek Orkney közelében, amelyet mintegy 800 évvel ezelőtt használhattak a skandináv hódítók.

Grönland első európai telepesei a 10. században érkezett norvég és izlandi felfedezők voltak. Az általuk alapított két jelentősebb település egészen a 15. századig fennállt.

A kutatók véletlenül bukkantak a hosszúkésre, amely a 8. századból származhat.

Habár manapság többnyire "erőszakosságukról" ismertek, a vikingek fejlett tengeri navigációs módszerekkel is rendelkeztek.

Nagyravágyó terveit mérnöki pontossággal hajtotta végre, vezetői képességeit senki sem merte kétségbe vonni, de a portyák során sem ismerte a könyörületet.

Nemcsak férfiak vettek részt a viking kalandozásokban, egy genetikai kutatás ugyanis arra az eredményre jutott, hogy idővel az északi harcosok házastársaikat is magukkal vitték választott hazájukba.

I. Géza magyar király sírhelyére bukkanhattak rá a váci középkori templom feltárásán dolgozó régészek.

A pusztán mézből és vízből készült nedűt gyakran nevezték az istenek italának.

Körülbelül 3300-3500 éves, késő bronzkori emberi maradványokra bukkantak Jászberény határában a szolnoki Damjanich János Múzeum, a jászberényi Jász Múzeum és a Civil Régészeti Alap munkatársai.

A vikingek többek voltak puszta vérszomjas kalózoknál: telepesek, földbirtokosok, gazdák, s legfőképp leleményes politikai érzékkel megáldott kereskedők.

Azokban az időkben, amikor a honfoglaló magyar törzsek még csak készülődtek a Vereckei-hágón való átkelésre, egy pár „házzal” nyugatabbra, Skócia északi részén is zajlott az élet.

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE